Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Román vonatkozású magyar történeti irodalom
120 Szemle egyes fejezeteiben, különösen a Három nemzedékben^^ és a Hóman Bálinttal együtt írt nagy Magyar Történetben!^ a háború utáni magyar történettudomány reprezentáns alkotásában, nemcsak nagyszerű összefoglalásokat nyújt a nemzetiségi kérdés mibenlétéről, hanem szempontjainak gazdagságával és termékenységével mélyreható ösztönzéseket adott a fiatalabb történésznemzedéknek, s a művelt közönséget megismertette a nemzetiségi kérdés óriási fontosságával. Legutóbb rövid hazai nemzetiségtörténetét és számos nemzetiségi vonatkozású publicisztikai művét közölte. Nyelvészeink közül a nemzetiségtörténet számára a legtöbb ösztönzést Melich János adta nagy művével, A honfoglaláskori Magyarországgal!^ amely a hazai hely-, nép- és személynévkutatás egyik legkiemelkedőbb eredménye. AZ EDDIG TÁRGYALT NEMZEDÉKEK KÉPVISELŐI — az egy JancsÓ Benedek kivételével — mintegy mellékesen, a magyar történelem és nyelvészet egyik kérdéseként foglalkoztak a román jelenségekkel. A fiatalabb tudományos nemzedék egyrésze azonban kutatásainak elsőrendű tárgyává, életprogramjává tette a román jelenségek kutatását. Legfőbb élménye az összeomlás s az ennek következtében felmerülő új kérdések. Az okokat kutatni számára életszükséglet. Kiindulópontja: a vágy, őszintén megismerni a valóságot a katasztrófához vezető magyar úton. Célja: teljes őszinteséggel és bátorsággal szembenézni a valósággal és tisztázni a román nép szerepét a magyarság életében és a magyar nép szerepét a románság életében. Mély meggyőződése, hogy a szigorú tudományos szempontok rovására tett engedmények csak öncsalásra és mindkét nép érdekeinek kárára vezetnek. Negativ ösztönzésül szolgált a román kérdések elhanyagoltsága a magyar tudományos irodalomban még a vUágháború után is, holott jelentőségüket a közelmúlt elég szemléletesen kiábrázolta. Az új kutatónemzedék fiatalos lendülettel, élénk érdeklődéssel vetette rá magát a román életnek most már nemcsak egyes jelenségeire, hanem az egészére: ime, egy újabb megkülönböztető vonás az első nemzedéktől. Míg ez nagyrészt megelégedett a már feltárt források összefoglalásával, a fiatalok új forráserek után kutatnak a nemzetiségek múltjának ismeretlen mélységeiben. Érdeklődésük nem egyoldalúan politikai vagy nyelvészeti, hanem kiterjed a románság szinte ösz- szes életjelenségeire. Legelőször a román uralom alá került Erdélyből származó nyelvészek jelentkeztek munkájukkal. Nemcsak a romanisztika legkorszerűbb módszereivel, hanem széleskörű történelmi műveltséggel és a román nyelv alapos ismeretével rendelkeznek. Mint Gombócz Zoltán, Melich János, Eckhardt Sándor, Németh Gyula és Tagliavini tanítványai, a magyar szakirodalom teljes ismerete mellett birtokában vannak az egész eimópai szakirodalom eredményeinek és otthonosan mozognak a román tudományosság legapróbb részletkérdéseiben is. A fiatal magyar romanisták közül Tamás Lajos neve emelkedik ki leghamarább. Első tanulmányaiban a románokat ért magyar művelődési hatás egyik legfontosabb részletét, a román nyelv magyar kölcsönszavaiSzekfü Gyula: Három nemzedék. 1. kiad. Bp. 1919., 5. kiad. 1938. 518. U. a.: Magyar Történet. 1. kiad. Bp. 1928—34. I—VII., 6 kiad. 1939. ü—y. Szekfütöl: III—V. Lásd még: Der Staat Ungarn. Stuttgart—Berlin, 1917. Magyarul: A magyar állam életrajza. Bp. 1924. 238.; Iratok a magyar államnyelv történetének kérdéséhez. Bp. 1926. 664. “ U. a.: Állam és nemzet. Bp. 1942. 372. 1= Melich János: A honfoglaláskor! Magyarország. Bp. 1925—29. 434.
