Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Román vonatkozású magyar történeti irodalom
Szemle 119 a jelenben hevesen működő tényező, amelynek közelmúltját megismerni, a sikeres szembeszállás legelső feltétele lett volna. E kezdemények után Jancsó Benedek volt az első, aki a magyarországi románság egész kérdéskörét felölelő, a maga korának tudományos színvonalán álló, nagyszabású és nagyérdemű művekkel» gazdagította a magyar történelmi irodalmat. Célja volt az is, hogy megállapításaival felrázza nemzetét az állam biztonságát veszélyeztető nemzetiségek iránti közönyéből.^ Különös, hogy még az ezeréves állam kímélet nélküli szétdarabolása sem ébresztette rá azonnal a magyarságot, hogy a nemzetiségek kérdésével tudományosan éspedig rendszeresen kell foglalkoznia. A régebbi nemzedékek tagjai ezután is folytatták irodalmi tevékenységüket a nemzetiségi kérdés fontosságának tudatosítására. Jancsó Benedek ekkor jelenteti meg nemzetiségtörténeti összefoglalását, a román irredentizmus történetét» és írja meg a Magyar Szemlében megjelent román vonatkozású cikkeit. Erdély történetéről írott könsrve® kissé megváltoztatva, már halála után jelent meg a román megszállás alatt álló Kolozsváron. A háború utáni Románia viszonyairól és a magyarság ottani sorsáról számol be Szász Zsombor kitűnő angolnyelvű könyve.'^ Barabás Endre a háború előtti román sajtó merészhangú megnyilvánulásaira és a magyar és romáin művelődéspolitika mél3n-eható különbségeire hívta fel a figyelmet.® A nemzetiségi kérdés szorgalmas munkása még a diplomáciatörténet szakértője, Horváth Jenő.» Három kötetes magyarromán bibliográfiájával és óriási forrásanyagot felölelő oklevélkiadványaival Veress Endre tett igen jó szolgálatot a magyar-román kapcsolatok tanulmányozásának.io Karácsonyi János, nag3rváradi kanonok, egyik legbátrabb védelmezője volt a magyar tudományos álláspontnak a román támadásokkal szemben.^ Még a háború előtt alakult ki a nemzetiségkutatás egy átmeneti nemzedéke, mely tevékenységének legjavát már a háború után fejtette ki. Ez a nemzedék a megelőző pozitivista felfogású korosztályok tudományos szemléletét alapos átértékelésnek vetette alá és a szellemtörténeti irányt vitte diadalra Magyarországon. Ez az átértékelő tevékenység a nemzetiségek megítélésében is megnyilvánult. A románság szerepe alőttük sokkal jelentősebbnek tűnt fel, mint elődeik látásában. Legmélyebb hatása Szekfű Gyula műveinek volt a nemzetiségek szerepének tisztázásában és a köztudattal való megismertetésében. Könyveinek ’ Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. I—II. Bp. 1896—99.; Szabadságharcunk és a dáko-román törekvések. Bp. 1895. ’ U. a.: Defenslo Nationis Hungaricae. Fellebbezés az emberiség elfogulatlanul gondolkozó tudományos közvéleményének ítélöszékéhez. Bp. 1920. 228. {Megjelent franciául is.) ® U. a.: A román irrendentista mozgalmak története. Bp. 1920. 502. * U. a.: Erdély története. Kolozsvár, 1931. 387. ’ Szász Zsombor: The minorities in Roumanian Transylvania. London, 1927. 414. Magyarul: Erdély Romániában. Bp. 1927. 366. « Barabás Endre: Epizódok a románság történetéből a magyar uralom alatt. Lugos, 1931. 192.; A magyar és román kultúrpolitika irányai. Bp. 1931. 44. 9 Horváth Jenő: Magyarország és a nemzetiségi kérdés. 1815—1920. Bp. 1920. 93.; A román kérdés az európai politikában: Háborús Felelősség. 1928—• 29. 37—73. 10 Veress Endre: Bibliográfia romänä-ungarä. I—Hl. Bucure?ti, 1931.; Documents privitoare la Istorla Ardealulul, Moldovei ?i Tárii—Románe?ti, I—^XI. Bucure^ti, 1929—1939. “ V. ö. Jean Székely álnév alatt a Revue des Btudes Hongroises-ban megjelent Írásait: V, 1927. 164—196.
