Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Román vonatkozású magyar történeti irodalom
SZEMLE ROMÁN VONATKOZÁSÚ MAGYAR TÖRTÉNETI IRODALOM A MAGYARSÄG ÉS A ROMÁNSÁG hosszú századokon keresztül békében és egyetértésben élt a történeti Magyarország területén. A régi századokból egyetlen olyan értelmű adatunk sincs, amely a románság ki- kívánkozását bizonyítaná ebből az államból. A XIX. századtól kezdve azonban a magyar királyság román népének politikai magatartását lényegében a XV—^XVI. századi humanista irodalom eszméiből kipattant, a felvilágosodás által táplált, de főként a romantikus liberálizmus által megérlelt történetszemlélet, a dáko-romanizmus magyarázza. Ez a szemlélet a XIX. század negyedik évtizedétől kezdve magyar államellenes színezetet nyer. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy ez a szemlélet a komoly történelmi bírálatot nem bírja el; ámde tény az is, hogy ez a történelmUeg igazolhatatlan elmélet az alapja az egész egységes igényű román nemzettéválásnak. Erdélyben, — ahol a magyar, román és szász nép vegyesen él — a magyar és román politikai igények ellentétének a jegyében íródott szinte az egész háborúelőtti magyeir és román egymásra vonatkozó történelmi irodalom. A magyar közvélemény a magyar államiság veszedelmét — közjogi szemmel — inkább Bécs magyerellenes törekvéseiben látta, ezért nem tulajdonított elég nagy jelentőséget a nemzetiségi kérdésnek. Ebből érthető, hogy a magyar tudományosság is nagyobb érdeklődéssel fordult a közjogi kérdés, mint a nemzetiségek kérdése felé és így a románság múltjának sok mozzanata feldolgozatlan maradt. A magyar tudomány egyes ágai azért mégis jelentékeny eredményeket értek el, különösen a nyelvtudomány, a néprajz, az irodalomtörténet, amel3mek derék munkásai voltak Alexics György, Moldován Gergely, Siegescu József, Szinnyei József és Sztripszky Hiador. Mégis tényként kell leszögeznünk, hogy a románság megismerésére viszonylagosan kevés történt. Az összeomlás 1918-ban túlságosan kíméletlenül adta tudtára a magyar nemzetnek, hogy a nemzetiségi kérdésnek nem szentelt kellő figyelmet. A MAGYAR TUDOMÁNYOSSÁG a történetírás és a nyelvészet terén tett legtöbbet a román múlt feltárása érdekében. Hunfálvy PáU és tanítváinya, Réthy László!^ vették fel a tudományos küzdelmet a Harden és Xenopől képviselte dáko-román szellemű történetírás termékeivel, érdeklődésük azonban egyoldalú volt, mivel főként az erdélyi román folytonosság kérdésére irányult. Egyoldalúságukat részben igazolja az a tény, hogy a román nemzetiségi kérdés alapjai valóban ebben a problémában gyökereztek. Nem látták meg azonban elég világosan, hogy a romáin kérdés nemcsak a történeti jog kérdése, hanem mindenekelőtt ^ Hunfálvy Pál: Magyarország ethnog;ráfiája. Bp. 1876.; Die Rumänen und Ihre Ansprüche. Wien imd Teschen, 1883.; Az oláhok története. I—n. Bp. 1894. * Réthy László: Az oláh nyelv és nemzet megalakulása. Bp. 1889.; Daoo- roumains oü Italo-roumalns ? Bp. 1897.
