Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Heszke Béla: A Renner-terv
112 Magyar Figyelő nem kivétel nélkül katholikusok voltak. Ebből következett, hogy az ellenzék, kivált az első időkben, többnyire protestánsokból, a kormánypárt pedig alig valami kivétellel, mind római hitűekből állván, a politikai küzdelmekbe vallásos színezet, érdek és irány vegyült. Ez elevenebbé, de eredménytelenebbé is tette a tusát. * ... Idegenkedés kezdett a polgárok és katonák közt fellépni. Mi volt az oka? senki sem tudná. Némelyek a gróf Kendeffy Ádám temetésekor támadt neheztelésekből magyarázták; mások hinni akarták, hogy a katonaság lázadási szellemet lát mindenütt. A gyúanyagok közé egy fiatal ember gondatlansága szikrát vetett. Az 1834-iki farsang utolsó napján tudniillik az őr letartóztatott valami rendetlenségért a főőrhely előtt egy tanulót. Emiatt többnyire diákokból álló csoportozat alakult s az ifjú kiszabadításáért küzdés kezdődött. A zavar hírére támadó doboltatván, sortűz adatott s a különben is futó nép szuronnyal űzetett tovább. Bethlen több társaival a nagypiacra sietett, hol a csoportozat és katonaság között a krawall már elkezdődék. ök csendesíteni akarták a kedélyeket és személyes tekintélyökkel befolyni a rend helyreállítására. De Bethlent egy szurony arcba sértette meg és a sortűz alkalmával az ellenzék néhány tekintélyes tagja szintén sebet kapott. Nagy zaj támadt egész Erdélyben a kolozsvári szerencsétlen eset miatt. Az ellenzék a kormányelnökre hárítá, noha alaptalanul, a krawallt, minden felelősségével együtt. A megyegyűlések az országgyűlésnek, mely a sok rendetlenségnek végetvessen, összehívásáért folyamodtak a legkomolyabb hangon s küldöttséget neveztek ki az udvarhoz, kik fáradhatatlanul és ismételten kérjék az ország alkotmányos jogainak visszaadatását. (Báró Kemény Zsigmond: Erdély közélete 1791—18^2. Erdély öröksége. X. 88. kk.) A RENNER-TE3RV Bármilyen erősen lángoljon is fel a harc a sokezer kilométeres harctereken, a hadviselő felek egyik állandóan felszínen tartott problémája a háború után természetszerűen következő »újjárendezés«. Sokféle tervvel ismerkedtünk meg a háború kitörése óta. Sőt, még a fegsnreres viszály kitörése előtt akadtak politikai apostolok (Briand, Coudenhove-Kalergi stb.), akik hol utópisztikus, kivihetetlen, hol másmás érdekektől diktált tervekkel próbálkoztak »új Európát« megvalósítani — a zöldasztalnál. Nem érdektelen talán, ha közelebbi vizsgálat tárgyává tesszük, hogy milyen elvek és elképzelések a vita tárgyai Amerika politikusai között Európa újjárendezése tekintetében. A New York Times 1942. december 19-i száma ezt írta: »Ha valamilyen békét akarunk teremteni, meg kell egyeznünk szövetségeseinkkel, jóval a fegyverszünet megkötése előtt, a békekötés elveit illetőleg.« NyUvánvaló tehát, hogy
