Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Kemény Zsigmond az erdélyi közéletről
Magyar Figyelő 111 Midőn az oppositio naponként növekedett, midőn Kendeffy Adám gróf, a »vándorló patrióták« feje, az absolutistikus irányú kormányzási rendszer szembeszökőbb visszaélései ellen az ország minden vidékein kezdett izgatni, midőn az általános elégületlenséget Kemény Dénes és elvbarátai határozott kérdések körébe vonták és a megyék tisztújítási jogának visszaszerzését tűzték ki főirányul, az eszmék élénk mozgalma Bethlen Jánost is, ki évek óta visszavonultságban élt, a család szentélyéből a haza küzdhomokára szólította. Megjelent Kolozsvárott, s a megye közgyűlésén az eddigi sérelmi tárgyakról elvonatkozván, maga a főkormányszék ellen kezdett ostromot és miután évek óta követett politikáját szigorú bírálat alá vette, nem csak eljárásaiban, de mint testületet is e kormányszéket törvénytelennek nyí- latkoztatá ki, mert tagjai nem az országgyűlés álteű választattak s min- denik tanácsnoknak — egyen kívül, ki az 1809-i országgyűlésnek köszöni helyzetét, — hivataloskodása gúny a leopoldi kötlevél és az 1791-iki törvénycikk ellen. Ily szempontból Bethlen János fölírást javaslott ő felségéhez az országgyűlés rögtöni összehívása iránt, s elhatároztatá, hogy a megye a kormányszéknek tagadja meg az engedelmességet és csak azon kérdésekben tűrje el rendeletéit, melyek nélkül az adminisztráció tökéletesen megakadna. E felszólalás híre villámgyorsan terjedt szét a vidékeken. Az ország majd mindenütt a kolozsmegyei gjnílés irányait fogadta el. A kormányszék rendeletéi föl sem olvastattak. Megszakadott majdnem minden kapocs azon igazgatással, melynek csak a hetven éves Straussen- burg vala törvényes állású tagja, de ez is már beadta n3Uigalmaztatási kérelmét. Bethlen pedig szilárd, vagy talán merész föllépése által rögtön az ellenzék vezérévé lett; kik régi befolyásúnk valának, elismerék szelleme felsőségét. Az ellenzéki mozgalmak centralizálva voltak, s minden hatás fonalszálait Bethlen tartotta kezében, ki amilyen határozottan szabadelvű, oly óvatos, mérséklő, sőt ha kellett, ravasz is tudott lenni — mind oly tulajdonok, melyek pártvezérben szükségesek. Az alkotmány három nemzet és négy bevett vallás teljes jogegyenlőségén nyugvék. Ingatagabb állapotot alig lehetett ennél képzelni. A hivatalok papíroson egyenlőleg osztatnának el, minden befolyás szorosan kiméretett és meglatoltatott, hogy se nehezebbnek, se könnyebbnek ne taláiltassék. A szembe tett érdekek Cerberusként ellenőrizték egymást s úgy kimarták minden pozitióból, hogy végtére a befolyás — mint tudjuk — egészen a hivatalszobákba vonult — s Erdély a sokféle garantiák mellett — sőt talán éppen azok miatt könnyen süllyedt a korlátlan absolutis- musba. S minthogy a katholika vallás az osztrák birodalomban más vallásoknál több kedvezményben részesült, tehát Erdély a jogegyenlőség! szép elméletek mellett is, 1791 óta viszont tapasztalni volt kénytelen, hogy valamint közigazgatása absolutistikus vala, szintúgy hivatalnokai majd
