Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 8. szám - Mikó Imre: Kormányzó és kormányzóhelyettes
Kormányzó és kormányzóhelyettes 457 Grittit nevezte ki az ország kormányzójának. A király helyettesi- tésének azonban a nádorságban korán kialakult az a törvényes formája, amihez a nemzet mindig ragaszkodott, valahányszor a királyok a politikai érdeknek megfelelően helyetteseik megválasztása tekintetében ad hoc megoldáshoz folyamodtak. A szláv na dvor span és a német Pfalzgraf mintájára nálunk is meghonosult nádorispáni tisztség alkotmányunknak egyik legősibb és legállandóbb intézményévé fejlődött ki. Az 1485. évi úgjmevezett nádori cikkekben bontakozott ki a nádor teljes jogköre s azóta törvényeink úgy emlékeznek meg a nádorról, mint aki a király után a legfontosabb közjogi méltóságot viseli. A nádor a király állandó helyettese, a helytartótanács, a főrendiház és a kir. Kúria elnöke, közbenjáró a király és a nemzet között, az országos hadak főkapitánya, a jászkún kerületek főkapitánya és főbirája s Dalmácia bírája, ő teszi a hercegprímással együtt a koronázáskor a király fejére a koronát. A király távollétében a végrehajtó hatalmat ő gyakorolja, mint helytartó, a kiskorú király mellett pedig mint gyámkormányzó a teljes királyi jogkör birtokába lép. Nagy kár, hogy a kiegyezéskor e közjogi intézményünk folytonossága megszakadt s az 1867 : II. te. a nádorválasztást elhalasztotta mindaddig, amíg a nádori méltóság hatáskörét a felelős kormányzat elveivel összhangba nem hozzák. Ez pedig a mai napig sem történt meg. A nádori intézmény felújítását az első világháború után közjogi irodalmunk állandóan sürgette. Egyed István már 1920-ban a király helyettesítésére a nádorság felélesztését javasolta. A kormányzói jogkör reformjáról Csekey tanulmánya nyomán meginduló vitában Tomcsányi a nádorságot a régi alkormányzói intézmény formájában kívánta életre kelteni, Ottlik viszont azt hozta javaslatba, hogy a mostani kormányzót válasszák meg nádornak s ebben a minőségében a kormányzó-nádor királyi jogokat gyakoroljon. AMIKOR A KORMÁNYZÓ HELYETTESÍTÉSÉNEK KÉRDÉSE már nemcsak közjogászaink körében képezte vita tárgyát, hanem eljött a politikai szükségessége annak, hogy a helyettesítésről gondoskodás történjék, a törvényhozó az előtt az alternativa előtt állott, hogy e célra felújítsa-e valamelyik történelmünk homályába vesző jogintézményünket, vagy pedig önálló megoldást keressen az egyre sürgető probléma megoldására? A király helyettesítésének módjai közül a kormánytársi intézmény néhány jellegzetes vonását felhasználták a kormányzóhelyettesi intézmény megalkotásánál, anélkül azonban, hogy a törvényjavaslat indokolásában erre utalás történt volna. A nádori intézmény felújítása elől azzal tért ki a javaslat indokolása, hogy ennek a felelős kormányzat elveivel való összeegyeztetése olyan messzemenő alkotmányjogi változtatásokat igényelne, hogy arra a mai forrongó idők nem alkalmasak. A nádori intézmény egyébként a kormányzói méltósággal nem összeegyeztethetetlen, mert Hunyadi Jánosnak is volt nádora, előbb Hédervári Lőrinc, majd Garai László személyében s a nádor jelölésének joga mai kormányzónkat is megilleti. A kormányzó helyettesítésének példáit sem méltatta sok figyelemre az indokolás, pedig a kormányzói intéz
