Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tamás Lajos: A román nép és nyelvi kialakulása
A román nép és nyelv kialakulása 85 bizánci kultúra közvetítése révén, mert első megjelenésétől kezdve a Keleti Csáiszársággal szemben önálló állami életre törekedett, függetlenségi harcokat vívott, míg a nomád pásztorkodást űző vlahok hasonló céltűzésű, központilag megszervezett önállósági törekvéseiről nem tud a történelem. A két nép közötti érintkezésnek főformája a cserekereskedés volt, sok helyen pedig jobbágyi szolgáltatásokkal fizettek a vlah pásztorok szláv uraiknak. A két nép életformájában tapasztalható különbség magyarázza, hogy az oláhok az állami és egyházi élet szókincsét csaknem teljesen a délszlávoktól vették át, emellett azonban a mindennapi élet szókészlete is hatalmasan gyarapodott különösen bolgár elemekkel. Annak, aki a nyugati román nyelveket ismeri, éppen a román-oláh nyelv rengeteg szláv szavának megtanulása okozza a legnagyobb nehézséget. Ezenkívül nagy számban találunk a románban magyar, görög, török, szász és rutén szavakat is, melyek mindmegannyi különbséget jelentenek a román nyelv és a nyugati újlatin nyelvek szókincse között. Cihac etimológiai szótára szerint számítva a szláv eredetű szavak statisztikai arányát, kiderül, hogy ezek a teljes szóanyag 41 százalékát teszik, míg a latin elemek csak 20 százalékát. Látható ebhői, hogy az oláh nyelvre gyakorolt szláv hatás jóval nagyobb és többrétű, mint a nyugati román nyelvekben tapasztalható germán befolyás. A szláv források nemcsak a szókészletet gazdagították, hanem az oláh alaktant és frazeológiát is, feltűnően nagy mértékben pedig a személynév- és helynévkészletet. A személyneveknél megállapítható és sokáig csaknem egyeduralkodó szláv befolyás a görögkeleti egyházhoz való tartozással magyarázandó, a manapság divatozó latin keresztnevek (Traian, Titu, Cesar, stb.) a múlt század óta harapództak el, főleg az erdélyi latinos irodalmi és történeti irányzat híveinek munkássága révén. Olyanféle divatnevek ezek, mint a francia forradalom rómaiaskodó névadásai, minden történeti folytonosság nélkül. Néhány példát idézhetünk a mondottak szemléltetésére: A .^szentlélek« neve Dühül Sfánt (franciául: Saint-Esprit), mind a düh, mind pedig a sfánt szó szláv eredetű: vládicá »püspök«, popá »pap«, rai »paradicsom«, iád »pokol«, mőlitvá »imádság«, duhovnik »lelkész«; egyéb, nem egyházi vonatkozású szavak: prieten »barát«, pravilá »törvény«, grije »gond, figyelem«, grozav »kegyetlen«, bogát »gazdag«, bölnav »beteg«, glumá »tréfa«, odihná »nyugalom«, stb., stb. Érdekes, hogy a balkáni latin műveltség egyes elemeit a pásztorkodó vlahok minden valószínűség szerint csak délszláv közvetítéssel ismerték meg. Szláv közvetítésű a »pünkösd« neve: Rusalii, a colinda (a latin calendae szláv közvetítéssel), sőt a »halom, sánc« jelentésű troian, amely pedig Traianus császár nevét örökíti meg szlávos hangalakban, sem közvetlen római örökség. A vlaho-szláv kapcsolatok történetéhez és azoknak hipotézisektől mentes megértéséhez éppúgy a balkánfélszigeti görög-keleti, bizantino-szláv kulturkör szolgáltatja a megfelelő történeti keretet, mint az albán-vlah etnikai és nyelvi összefüggések tudományos értelmezéséhez. Az a közös szláv eredetű szókincs és egyéb hatás, amely a románság mindnégy ágazatának (északi, arumun, megleni és
