Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tamás Lajos: A román nép és nyelvi kialakulása
86 Tamás Lajos isztriai vlah) nyelvében feltalálható, az északi ágazatba is a még közös balkáni élszigeti őshazában került be abban a korban, amikor a négy ágazat még nem különült el földrajzilag egymástól. Hasonlóképpen gondolkozik Friedwagner német tudós is, aki a vlahoszláy kapcsolatok összefoglaló szemléletének alapján vonja le ezt a következtetést: »auch fürs Dacorumänische [ist] schon vom Standpunkte des Slavischen aus eine süddanubianische Periode in Mittel- alter anzunehmen« (I. h. 659. 1.). Az a szembeszökő tény, hogy a modern újlatinságban egyedül a románok a görög-keleti egyház hívei, szintén biztos útmutatással szolgál arra nézve, hogy a vlahság a Balkánfélszigetről vándorolt be a Dunától északra fekvő vidékekre. A román-vlah kérdés irodalmában már közhellyé lett az a megállapítás, hogy amióta csak vlahokat emlegetnek a történeti források, azóta egészen a középkor végéig ez a nép kizárólag az ochridai vagy egyéb balkáni metropo- liták fennhatósága alá tartozott egyházi tekintetben. A görög-keleti román egyháznak még a vajdaságok megalakulása után is sokáig egyeduralkodó szláv liturgiája a balkáni bolgár-vlah kapcsolatok emlékét őrzi. Köztudomású, hogy az északi irányú népi terjeszkedés idején a pópákat továbbra is Vidinben és Silistrában, majd a havaselvi és moldvai metropoliták székhelyein szentelték fel, ez utóbbiak pedig a konstantinápolyi pátriárkától függtek. Jellemző pl., hogy az első ismert erdélyi kolostort, a szentmihályit, alapítói, Balica és Drágos moldvai vajdák a konstantinápolyi pátriárkának ajánlják. Az oláhság kapcsolatai a pravoszláv egyházzal tehát a Balkánról történt kivándorlás után sem szűntek meg, sőt olyan erősek lettek, hogy a vajdák udvarán keresztül próbálkozó katolikus középkori propaganda felületes, múló eredményeknél egyebet elérni sehol sem tudott. A protestáns térítési törekvések a reformáció korában sem tudták a nyugati eredetű új hitet a románok lelkivilágában meggyökereztetni. A balkáni pravoszláv kultúrkörbe való tartozás eredményezte azt is, hogy mikor a vajdaságok megalakulásával egy hivatalos államnyelv szükségessége jelentkezett, akkor mindkét vajdaságban, mind Havaselvén, mind pedig Moldvában, egy macedóniai színezetű délszláv nyelvhez nyúltak. Ez lett a vajdaságok kancelláriáinak és az Egyháznak a nyelve, mint a nyugati műveltségű országokban a latin nyelv. A román cirillika is balkáni eredetre mutat, éppúgy mint a kenézség és a bojárság intézménye. Ezzel szemben a vajda tisztsége Makkal László figyelemreméltó érvelése szerint (vö. A magyarországi román társadalomfejlődés. Hitel, 1940—41, 163—64 1.) magyar területen honosodott meg a bevándorló oláhok között. Nyelvtudósok hívták fel a figyelmet arra a megcáfolhatatlan tényre, hogy a mai északi románok, arumunok, megleni és isztriai oláhok nyelve a közöttük ma tapasztalható eltérések ellenére is eredetileg egyetlen egységes vlah ősnyelvből fejlődött. Hiába hemzsegnek az isztriai oláhban a szlovén-horvát szavak, a megleniben a bolgárok, az arumunban pedig a görög szavak, nyelvtanuk világosan mutatja, hogy eredetileg mind a négy ágazat nyelve egységes volt, ez pedig azt bizonyítja, hogy az északi románok, az áru-
