Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tamás Lajos: A román nép és nyelvi kialakulása
A román nép és nyelv kialakulása 79 leges fegyverei, de ezeket nem használta honalapításra kiszemelt területek meghódítására, hanem védekezésre, legelőinek biztosítására és az ide betolakodó idegenek megfélemlítésére. (Barbarossa kereszteseit pl. mérgezett nyilakkal támadták meg Bulgária hegyei között.) Ezt különben Kelet-Európa történelméből is világosan látjuk. Sáúnuel bolgár cár már a magyar honfoglalás ideje előtt mint keresztény államfő száll szembe Bizánccal, a horvátok zsupánsá- gokban szervezkedve fejlődnek keresztény királysággá, a szerbek a XIV. században Dusán István alatt nagyhatalommá nőnek, csak a vlahok hasonló önálló próbálkozásairól, történelmi szerepléséről hallgatnak a források. A Kedrenos utáni említések a XII. századig szintén kizárólag balkáni oláhokra vonatkoznak. 980 felé Hellász oláhjairól hallunk. Bulgária megsemmisítése után Bolgárölő Vazul bizánci császár 1019-ben elrendeli, hogy az oláh pásztorok az ochri- dai görög-keleti püspökség fennhatósága alá kerüljenek. Majd Kekaumenos XI. századi történetíró foglalkozik Tesszália, Hellász és Makedónia oláhjaival. Megbízhatatlan, eskűszegő népnek tartja őket s óva inti honfitársait, hogy őrizkedjenek tőlük s a városokba ne eresszék be őket. Kekaumenosszal egyidőben Anna Komnene emlékezik meg nomád életet élő oláhokról, Kinnamos pedig arról értesít, hogy Vatatzes Leó seregében, amely 1167-ben a Feketetenger felől támadta Magyarországot, vlah zsoldosok is voltak. A XII. században Szarajevótól délre említik a források Stari Vlah-t s ugyanakkor még Prizren környékén bukkannak fel vlah pásztorok. A XIH. században pedig a Tara, Lim és a Neretva folyók környékén, Montenegrótól északra beszélnek róluk. Voltaképpeni politikai története a balkáni oláhoknak nincs, az államalkotásig sohasem jutottak el, a más népek által tartóson elfoglalt területeken pásztorkodtak és jobbágykodtak. Az északra vándorolt románság is későn hallat magáról a történelem színpadán. A magyar király fennhatósága alá kerülő kenézekről, akik az Aldunától északra eső területeken foglalkoznak az oláhok letelepítésével, először IV. Béla magyar uralkodó 1247-ben kelt oklevelében olvashatunk. Ugyanakkor hallunk Litovoj olténiai és Szeneszláv munté- niai vajdáról is, akiknek földjéről és jogairól szintén a magyar király intézkedik. A későbbi ókirályság történelmi magját képező két vajdaságot csak a XIV. század első felében alapítják meg. A havaselvi (oláh) vajdaságot a kún ősöktől származó Baszaráb, Károly Róbert hűbérese (Basarab woyuoda noster Transalpinus), Moldvát pedig Nagy Lajos hűtlen vajdája (Bogdan noster infidelis quondam Vayvoda de Maramorosio). BALKÁNFÉL8ZIGETI ROMANIZMUS A KELETEURÖPAI ROMANIZMUS s ennek kebelében a románság sorsa egészen másképp alakult, mint a n5nigati római tartományokban az ottani romanizmusé. Ha a románság középkori történelmét helyes távlatból akarjuk szemügyre venni, akkor nem szabad elfelednünk, hogy a romanizmus önfenntartó képessége és műveltség- átörökítő készsége egészen más volt a Balkánon, mint Nsnigaton.
