Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tamás Lajos: A román nép és nyelvi kialakulása
A ROMÁN NÉP ÉS NYELV KIALAKULÁSA Ha VÍ5GIGNÉZÜNK Európa délkeleti felének néprajzi térképén, akkor nemcsak a tulajdonképpeni Romániában, hanem másutt is találunk kisebb-nagyobb számban románokat (oláhokat). Eltekintve a Szovjet dnyeszterentúli területén szervezett s immár felbomlott román tanácsköztársaságtól, és az Isztriában »Val d’Arsa« néven az olaszok által létesített közigazgatási kerülettől, amelynek lakói az ú. n. Isztriái oláhok, románok napjainkban a Balkán-félszigeten is találhatók. A Timok völgyében letelepedett románság mellett különösen az ú. n. arumunok (vagy másképpen makedo-oláhok) érdemelnek említést, akiket a délszlávok cincároknak neveznek. Az utóbbiak a hajdani Makedónia területén és a Pindosz-hegység környékén élnek. Délről vándoroltak be a Bulgáriában lakó arumun telepesek és az ú. n. farseróták, akiken az Albániába sodródott arumun pásztorokat értjük. A megleni oláhok görög Makedóniának Mogléna (törökül: Karadzsova) nevű hegyes vidékén éltek a legújabb időkig. Nagyrészük elbolgárosodott és mohamedán vallású lett, maradékaikat arumun telepesekkel együtt a dobrudzsai Cadrilaterben helyezték el. Felső-Magyarországon és déllengyel területen szintén sok nyomát látjuk az oláh pásztoroknak, akik közül többen Dél-Orosz- országon keresztül már régebben egészen a Kaukázusig eljutottak nyájaikkal. Természetszerűleg vetődik fel a kérdés, hogy ez a viszonylag nagy sugarú elterjedési övezet milyen történelmi előzmények eredménye, más szóval, hol kell keresnünk azokat a vidékeket, ahol a román nép és nyelv kialakulhatott. E kérdésnek tudományos felderítése már azért is gyümölcsöző, mert a hivatalos román állás- foglalás szerint, amelyet néhány haladottabb felfogású kivételtől eltekintve a román történészek és nyelvészek is magukénak vallanak, a románság az erdéljd dákok és rómaiak keveredéséből keletkezett volna. Ez az ú. n. kontinuitás-elmélet lényegében a renaissance korában keletkezett és humanista tudósok állították fel. Alkatelemei a XV. és XVT. század kezdetleges történetírói szemléletéből fakadnak s maga az elmélet körülbelül azoknak az irodalmi eredetű mondáknak a nívóján mozog, mint pl. a franciák őseit Trójából származtató hősi legenda. Nem célunk ezeknek a néhány szóban még ismertetendő legendás, tudálékos eredetű mondáknak részletezése, mert korunk fejlettebb eszközökkel kutató tudományossága már régen napirendre tért felettük. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy a románság eredetének problémáját legelőször nem román tudósok, hanem n5ni- gati szerzetesek, humanisták, bizánci krónikások vetik fel. A »honnan« kérdése, mely a nemzeteket öntudatosodásuk megindulása idején annyira izgatja, maguknál az oláhoknál csak jó későn, a XVIII. században merül fel, amikor a görög-katolikus erdélyi román papok a magyarországi humanizmus és felvilágosodás szellemét elsajátítva és politikai törekvéseiket történelmi mezbe öltöztetve a dákoromán
