Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 8. szám - Magyar Figyelő - Heszke Béla: A mai Spanyolország Lyautey útinaplójában
Magyar Figyelő 503 vizigótok özönlik el, akiket arabok váltanak fel a Vni. században. Toledo eleste után még négy évszázadon keresztül kell a spanyoloknak az Izlámmal harcolniok. V. Károly uralkodása alatt Spanyolország világhatalom s egy évszázad múlva a feltartózhatatlan visszaesés jelentéktelen állammá zsugorítja. A Habsburgok uralma pedig nem képes gyökerében konszolidált államot kialakítani. Primo de Rivera parancsuralma alatt a szétesés jelei még jobban mutatkoznak, majd a 1931-ben kikiáltott köztársasági államforma sem tudja megállítani a bomlást, amely aztán a 33 hónapos polgárháborúban kapja meg a maga végső kifejlődési formáját. A forradalom sok pótolhatatlan érték, sok ártatlan élet és még annál is több nemzeti vagyon pusztulásával együtt elsöpörte azokat az akadályokat, amelyek a spanyol nemzeti újjászületés megvalósítását határozottan gátolták. Többek között rádöbbentették az államvezetőt a spanyol birtokviszonyok tarthatatlan aránytalanságaira, ami egyik oka volt a forradalom kirobbantásának. A forradalom 1,200.000 áldozata, akik közül 750.000 a polgári lakosság köréből való, olyan gyökeres belső felfordulásnak a jele, ami után csak új élet sarjadását következtetheti bármilyen pártállású egyén. Franco pedig valóban új országot akar kialakítani. Erről ad érdekes tudósítást Pierre Lyautey most megjelent kis könyve. (Es- pagne d’aujourd’hui. Notes d’im voyageur. Edition Sequana. Paris, 1942.). Lyautey, a nagy francia Afrika-hódító fia, diplomata és újságíró, beutazta a mai Spanyolországot s érdekes útinaplójában számol be tapasztalatairól. Végigjárta a forradalom legerősebben sújtott városait s elmondja, mit látott, mit tapasztalt a romokon épülő Spanyolországban? Mindenekelőtt azt, hogy a kormányzat elsősorban az ifjúság szervezésével és nevelésével kezdette meg az ,.új Spanyolország“ felépítését. Minden városban, sőt a nagyobb városok minden negyedében külön-külön, az „Auxilio Social“ keretében szervezett és vezetett „Fiatalok Otthona“ létesült. Ezekben az otthonokban nevelik az új Spanyolország fiatalságát, beleértve a forradalmárok gyermekeit is, mert a kormányzat elve az, hogy az apák tetteit nem megtorlással kell büntetni, hanem neveléssel és szociális gondoskodással elejét kell venni annak, hogy megismétlődhessék a tragédia, amely miatt ma egész Spanyolország romoktól éktelenkedik. Az „Auxilio Social“ otthonaiban „vidám fiatalságot“ nevelnek. Ezt az elvet érvényesítik az egész ország területéről összeszedett, vagy jobban mondva az útról felszedett 12.000 elhagyott gyermekkel szemben is. E tizenkétezer elhagyott árva gyermek nagyobb része még a nevét sem tudta. Forradalmárok gyermekei ezek, akiknek szenvedéstől és éhségtől elgyötört arcáról a megbocsátó szeretet és istápoló nevelés igyekszik letörölni a korán jelentkező fáradt vonásokat. Ellátogatott Lyautey a toledói Alcazarba is. Ezt a fellegvárat hetekig ostromolták a vörösök, míg végül aláaknázták és egy részét levegőbe röpítették. Megrendülve szemlélte a pince legdohosabb, de legvédettebb helyét, ahol az Alcazarba zárt asszonyok minden orvosi beavatkozás és egészségügyi felszerelés nélkül szülték gyermekeiket. Ott olvasta Moscardo ezredesnek, Alcazar hős védőjének a falba vésett drámai beszélgetését, amelyet fiával folytatott. A védő fiát ugyanis túszként kivégezték a felkelők, mert nem vette rá apját, hogy a fellegvárat átadja. A beszélgetés szövege a következő: — Apám! Azt mondják ezek, hogy kivégeznek. — Rendben van, fiam. Tedd meg a kötelességedet. Az Isten azt rendeli neked, hogy kiáltsd: „Éljen Spanyolország“ s neked úgy kell meghalnod, mint egy igazi hazafinak.
