Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 8. szám - Magyar Figyelő - Szőcs Lajos: Román kultúrélet a magyar Erdélyben
504 Magyar Figyelő — Igen, apám. Éljen Spanyolország. Szeretettel csókollak. — Én is szeretettel csókollak, fiam. Ez a drámai telefonbeszélgetés hangzott el Alcazar ostromának legválságosabb napján, amikor Moscardo feláldozta fiát, de nem adta meg magát és az Alcazart. A hősiességnek, az önfeláldozásnak legszebb példáiról és emlékeiről számol be Lyautey. Általános véleménye az, hogy egy ilyen áldozatokban megedződött ország mihamar ki fogja heverni a szörnyű rombolással járó csapásokat s ifjúságát olyan új nemzedékké tudja nevelni, mely visszaállítja Spanyol- ország régi fényét, régi nagyságát. Ezt érezte akkor is, amikor látta a Szovjet ellen induló ,,Kék Divízió“ búcsúztatását, vagy amikor a Prado megmentett képcsodái között feléje áradt a ragyogó spanyol művészeti múlt pompája, pusztítatlan hagyományt példázó kifinomult ízlése. Politikai állásfoglalást nem ad kön3Tvében, pedig arra is kiváncsiak lettünk volna. Könyve egyetlen politikai utalása a spanyol-francia viszonyt érinti, bár a spanyol belpolitikai életről is lehetett volna egy- pár szava, hiszen Spanyolországban is, akárcsak a szomszédos Portugáliában, a korporativ államszervezet megvalósításáért folyik a munka. Franco már 1937-ben egyesítette a politikai pártokat, de az egység még ma sem teljes, mert a Suner, illetve Franco köré csoportosult „fálangistakkál“ szemben még mindig ott látjuk Rodriguez híveit, a karlista, hagyományőrző „requete- ■seket“. Az újjáépítés kérdésében azonban minden politikai csoport közös állásponton van s a közös erőfeszítésnek minden hónapban árlelődik a maga szép eredménye, az ország lerombolt városai újraépülnek, egyre-másra emelkednek a villanytelepek, gyárak, sőt a dokkokban is igen serény hajóépítő munka folyik. A belső újjáépítés, a földkérdés rendezése s a most dúló háborúba való cselekvő beavatkozáson kívül még egy jelentős probléma vár megoldásra Spanyolországban s ez a monarchikus kérdés. Franco, aki köztudomásúlag tradicionálista felfogású diktátor, nem mondott le a királyság visszaállításáról. Erre az álláspontra nemcsak az a felismerése vezette, hogy a spanyol nép alkalmatlan a köztársasági fior- mányforma kereteiben élni, hanem az is, hogy a nemzeti mozgalomban résztvett spanyol tömegek jórésze karlista érzelmű, aminek beszédes bizonyítéka a »requetesek« erős politikai tekintélye. E problémák alapján joggal állapíthatta meg egy portugál újságíró, nogy „Spanyol- ország olyan állam, meljmek múltját romok alá temette a forradalom, jelenét pedig jövőbeli célkitűzései határozzák meg.“ Heszke Béla ROMÁN KULTURÉLET A MAGYAR ERDÉLYBEN Ezen a címen Pusztai-Popovits József tollából nagyobb összefoglaló tanulmány jelent meg az északerdélyi románságnak a bécsi döntés óta kialakult műveltségi életéről. Eddig még maguk a románok sem vetettek számot két esztendős szellemi tevékenységük eredményeivel, éppen ezért érezhető hiányt pótol az északerdélyi román kulturális életnek ez a többé-kevésbbé megfelelő tájékozottságú felmérése. A könyvecske aprólékosan foglalkozik mindennel, ami kultúrát jelent. Ezeken az adatokon keresztül belepillanthatunk e nemzetkisebbségünk művelődési mozgalmaiba, nem árt tehát, ha a könyvből idézve, néhány statisztikai számot és jelenséget közelebbről szemügyre veszünk. Egy nép szellemi életének legbeszédesebb kifejezője az iskola. A tanulmány készülése idején Észak- erdélyben 1200 tanító működött román előadási nyelvű magyar állami népiskolákban. Ez a szám azóta sok-
