Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Magyar Figyelő - Vita Sándor: Gazdasági kitartottak
50 Magyar Figyelő azok munkájából létalapot teremtett magának. A kisbérlők az államtól bérelt 300 holdnyi harmadosztályú föld holdjáért 30—35 kg búzát és 4 P kezelési költséget fizetnek. A fő- bérlő ellenben a jobb minőségű földért holdanként 40 kg. búzát és 4 P kezelési költséget fizet. Viszont a kisbérlőknek juttatott harmadrendű föld holdjáért már 75 kg. búzát és 5.50 P kezelési költséget szed. (Az első- és másodosztályú főbérleti földet ugyanis — amint láttuk — nagybirtokosnak adta bérbe.) A lakásínség és családi nehézség belékényszerítette a vállalkozó szellemű, bátor magyar embereket a hat évre szóló kisbérletbe, noha a főbérlő, a kikötések értelmében, bármikor önkényesen, egyoldalúan felbonthatja a bérletet. Csak széljegyzetben írjuk keserűségünket a történelmi felelősség- érzettel sorsalakításba kezdett magyarság nagy könyvébe. A társadalom működésének egy végzetes hibája ordít fel itt: ez a kirívó tünet csalhatatlanul mutatja, hogy valami szembefordult az idővel s nevetségessé akarja tenni komolynak indult társadalmi, nemzeti és állami átszervezésünket. A nemzet szellemi kiválóságai a korszerűtlen, elöregedett, roskatag berendezésű csonkintézmények síma lebontásában találták meg létjogunk megingathatatlan, biztos alapjait. Füzes-puszta egykori ura azonban ma akar nagybirtokot teremteni az egyszer jogerősen eladott földből, s ami végzetes: a magyar nemzethűség jutalmát nem kisem- mizésben váró, hanem a szociális magyar államban vakon hívő kisemberek létalapjának összezúzása által. Éppen az ilyen csilizradványi esetek lehetnek az új magyar szellemiség tűzpróbái: ha elesünk, azt jelenti, hogy a toll embere többet és igazabbul vérzett belül a jobb magyarságért, mint a jogaré. Parajdi Incze Lajos GAZDASÁGI KITARTOTTAK Valamikor az anyagilag szegényedő, tekintélyben hanyatló nemesség számára Tisza Kálmán rezervációs területnek a vármegyei és állami hivatalokat tartotta fenn. A nagy hagyományokkal rendelkező magyar középnemességnek, amely ekkor kezd »gentry«-vé átalakulni, ezek a hivatalok nem csupán a biztos megélhetést, küzdelemnélküli sorsot, hanem külső díszt, társadalmi tekintélyt, hatalmi vágyak kiélését is jelentették. A felfogás, hogy csak a hivatalviselés »úri« dolog, s a kereskedés, ipar nem magyar embernek való, negyvennyolc után is tovább hódít társadalmunkban. így válik a magyar középosztály szinte egyetlen kenyéradójává az állam, így bukik el a független, anyagilag jól megalapozott társadalom megteremtésének lehetősége éppen a rohamosan fejlődő kapitalizmus virágkorának évtizedeiben, s hódítják meg maguknak a közgazdasági életet, annak minden határtalan lehetőségével, a zsidók. A magyar fejlődésnek ez az egyoldalúsága keservesen megbosszulta magát s a zsidókérdés az ország egyik legégetőbb kérdésévé vált. Sokévtizedes egészségtelen fejlődés következményeit kell most úgy helyrehozni, hogy a gazdasági életbe bevonuljon a magyar értelem, akarat, alkotóerő és erkölcs, s a liberális kapitalista rendszer helyén félreérthetetlenül nemzeti célokat szolgáló és keresztyén szellemű gazdasági élet bontakozzék ki. Ezt a célt szolgálja a zsidótörvény s mi féltő gonddal figyeljük, hogyan hódít tért az új, közösségi gazdasági rend és hogyan hódítja meg gazdasági életünk kicsiny és nagy pozícióit az élelmes, felkészült, dolgos, szívós magyarok színe-java. Nem az őrségváltás külsőségeit figyeljük, hanem az individualizmus és korlátlan szabad verseny rendszerével szemben annak az új rendnek előretörését, amelyben a népi szolidaritás és keresztyén erkölcs lesz törvénnyé. Hiszen ha
