Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Magyar Figyelő - Vita Sándor: Gazdasági kitartottak
Magyar Figyelő 51 nem így volna, ha csupán őrségváltásról s nem új elvek érvényesítéséről volna szó, akkor megintcsak elmaradna a magyar erő és tehetség olyan eszményi felszabadítása, amilyent népünk jövője parancsoló- lag megkíván; a rossz alapokra lehetetlen volna majdan erős, időtálló épületet emelni. Már Széchenyi új honfoglalásszerű munkának nevezte a magyar gazdasági élet kifejlesztését s az »üresfejű és üreszsebű úrfiakkal« szemben a »polgári repkénjd;« az ügyes kereskedőnek és iparosnak ítélte. De úgy látszik, életünkben ma is sok olyan baj kísért, amely már Széchenyit is nyugtalanította. A gazdasági honfoglalás nemzeti jelentőségével sokan mit sem törődnek, s üresfejű és üreszsebű úr- fiak annyit látnak meg belőle csupán, hogy nagy lehetőségek nyütak a tudás és fáradság nélküli boldoguláshoz. A refugiumot egykor a vármegye jelentette. Ma sokaknak a zsidó vállalat jelenti. Ezek nem látnak megbecstelenítő szégyent abban, hogy hozzáértés és mimka nélkül vállalnak közgazdasági pozició- kat, pusztán társadalmi összeköttetéseikre, rokonságukra, közéleti súlyukra és befolyásukra építve. Egyre szénporodnak a társadalmi kapcsolataikból élő paraziták, a vállalatokat kerülgető reprezentatív férfiak, akiknek könnyű érvényesülése az új magyar gazdasági rend megvalósulását teszi lehetetlenné. A zsidóság kitartottjai ők, elveket, eszményeket árulnak el, hogy a maguk kis pecsenyéjét minél zavartalanábbul sütögethessék. Ha csupán arról volna szó, hogy nehányszáz ember érdemtelenül boldogul, akkor ez a kérdés nem volna több társadalmi anomáliánál, amilyen nálunk is, másutt is bőven ^ad. Nagyobb baj ennél, hogy az a széles réteg, amely felkészültségénél, arravalóságánál fogva alkalmas lenne arra, hogy a zsidók gazdasági őrhelyeit elfoglalja, emiatt továbbra is a második és harmadik vonalba szorul vissza. A tünet igazi veszedelme azonban abban rejlik, hogy kompromittálódik általa magáinak a keresztyén gazdasági rendnek a gondolata s lehetetlenné válik amiak az új gazdasági rendnek szabad kibontakozása, amelyben már a keresztyén erkölcs, a közösségi gondolat és érdek uralkodik. Pedig nem csupán annyi a cél, hogy a személyek felcserélődjenek, hanem a gazdasági életben uralkodó szellemnek, elveknek és szempontoknak kell megváJtozniok. Nemzeti gazdasági életről beszélve, arra gondolunk, hogy az valóban azonosul a nemzet sorskérdéseivel, céljaival, szervesen beleépül a magyarság vér- és ideg- rendszerébe. Törvények erre nehezen kényszeríthetnek, csupán a belső meggyőződés, lelkiismeret. Viszont ha olyanok kerülnek gazdasági életünk kisebb-nagyobb őrhelyeire, akiknek egyetlen céljuk a profit, a kitartottságot pedig kényelmes és kellemes állapotnak tekintik, hogyan várhatjuk akkor az új rend megteremtését a gazdasági életben? A vajúdó új Magyarországot csak olyan elit tudja megteremteni, amelyben él egy új erkölcsi és társadalmi vüágrend képe s annak megvalósításáért nem csak küzdeni képes, de a kísértéseknek is ellent tud állani. Törvények elindíthatnak egy folyamatot, de azt kiteljesíteni csak alkalmas emberek tudják. Hiába hozzuk a legjobb törvényeket is, ha lesz egy elvtelen és eszménytelen, magát árulgató sereg, amely válságba sodorhat minden helyes törvényre épülő, egészséges kezdeményezést. Mert a keresztyén gazdasági élet nem oldható meg cégtáblaátfestésekkel, vagy részvényátruházásokkal s nem képzelhető el olyan bűvös program, amely rendszerével minden bajt orvosol. A megoldást inkább a közszellemtől várhatjuk, mint a ixaragrafusoktól. Bonyolult kérdés ez, mert nincs magyar tőke, kicsiny a szakképzett magyar réteg is, az új magyar gazdasági rend eszmeileg nincs eléggé előkészítve, a háború pedig nemzet- gazdaságunk teljes latbavetését követeli meg. Ezért nehéz az átmenet
