Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 8. szám - Magyar Figyelő - Heszke Béla: A mai Spanyolország Lyautey útinaplójában
502 Magyar Figyelő ez már veszélyt is hordoz magában, mert a vér- és eredetközösség és nemes célgondolatok szent tudata és eszményei helyett elválasztó falakat és kaszttudatot növel s a nemzetet károsan megbontja. Az örök igazság helyett, hogy mindenki annyit ér, amennyit emberi értékével, jellemével és végzett munkájával megérdemel, rangkór- ságos osztálygőgöt s vele üres címekbe merülést nevel a gyarlóbb emberek százaiba, ami viszont mélyebb ítéletű és nyugodtabb vérű embereknél csendes mosolygást vagy lemosolygást, de epésebbeknél már gúnyt, sőt soknál gyűlöletet vált ki. Annyi idegen és ellenséges nép között élő nemzet fiainak nem erre van szükségük.« A MAI SPANYOLORSZÁG LYAUTEY ÜTINAPLÖJÄBAN Bár Spanyolország nem tartozik jelenleg a hadviselő országok közé, mégis állandóan az érdeklődés középpontjában áll. A polgárháború befejezése után azért irányult a figyelem az Ibér félsziget felé, mert az európai közvélemény jórésze ezt hitte, hogy a hathatós segítség ellenszolgáltatásaképpen Olaszország és Németország majd valamilyen úton-módon jogot akar magának formálni ahhoz, hogy beleszóljon akár az ország belső vezetésébe, akár külpolitikájának meghatározásába. Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a romokban heverő ország a németek és olaszok „gyarmatosító“ befolyása nélkül, függetlenségének csorbítatlan birtokában kezdi meg az újjáépítés hatalmas munkáját, akkor az az újabb és természetesen a tengelyellenes államok részéről terjesztett vélemény járta be a világsajtót, hogy a tengely államai a most folyó háborúban hadüzenettel való résztvételre fogják kényszeríteni a Caudilló országát. Sem az első, sem a második feltevés nem vált valóra. Most azonban, amikor spanyol Marokkó határán amerikai csapatok szállnak partra és vonulnak fel a vesztett háború nyomorúságaival kínlódó francia birtokokon és Gibraltár állandó hadszíntérré kezd változni, ismét kísért a spanyolok cselekvő beavatkozása a világháborúvá növekedett európai konfliktusba, Spanyolország tehát ismét az érdeklődés homlokterébe került. Helyzete kulcspozíciót juttatott neki a háború új szakaszában. 1939. május 19-én két és fél hónappal Madrid eleste után. Franco tábornok 120.000 spanyol katona előtt mondott beszédében hangoztatta. hogy „a győzelem nem a miénk. Mi, speinyolok, csak sáfárjai vagyunk a nemzeti gondolat győzelmének. A háborút hősi halottaink és sebesültjeink nyerték meg. Az ő nagy áldozatuk szellemében kell tehát dolgoznunk. Célunk az ország újraépítése a 33 hónapos kegyetlen háború után. Fel kell támasztanunk az eltokosított építő hagyományokat, fel kell számolnunk a múlt minden hibájával s elő kell készítenünk a spanyol nép szebb jövőjét.“ Nem sokkal a „felszabadítás ünnepe“ előtt Serrano Suner elbúcsúztatta Logronoban az olasz Líttorio divízió 22.000 harcosát és a Cau- dillo pedig a 6000 német önkéntestől vett búcsút Léonban. A szövetséges csapatok távozása után megkezdődött Spanyolországban az újjáépítés nagy munkája. Ez a munka nem ismeretlen fogalom a spanyol nép történelmében, amelyhez hasonló kevés akad Európában. A rettegett nagyhatalmi pozíciótól a legsötétebb elnyomatás nyomorúságáig mindent végigélt ennek a különleges hangulatú országnak a népe a történelem folyamán. Ryen történelmi hullámzás természetesen a paradoxális helyzetek egész sorát példázza. Európa legkatolikusabb országa a keresztény Európa megszületése után még négy évszázadig római uralom alatt áll. Majd vandalok és
