Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Magyar Figyelő - Almay Béla: Néhány szó a katonai döntésről
Magyar Figyelő 439 kát és ezzel a nagyszabású ellentámadásra szánt ellenséges erők csapatmozdulatait a gyalogmenet sebességére csökkentik. Az ejtőernyősök több seregtestnyi erőben függőleges átkarolással birtokba veszik az előnyomuláshoz szükséges legfontosabb hidakat és útcsomó- pontokat s így biztosítják azok sértetlenségét. A páncélos seregtestek rést törnek az erődvonalakon és az ejtőernyősök által biztosított hidakon át. Napi 120—150 kilométerrel előretörve az ellenség hátába kanyarodnak, azt helyhez rögzítik és a felmentésre siető erőket visszatartják. Ezek a támadó fegyvernemek a földierők zöméből alkotott túlsúly gyors ütemű támadásával együttműködve biztosítják azt, hogy az arcvonal egyik részén elért siker nagyobb sebességgel legyen fokozható a teljes bekerítésig és megsemmisítésig, mint ahogy a védőnek a siker meggátlására szánt csapatai mozognak. Ez a mai kor megsemmisítő csatája. Elöljáróban említettük, hogy a hadicél egyik követelménye az ellenséges ország vitális területének elfoglalása. Ezzel a követelménnyel szorosan összefügg a súlyvonal fogalma. Az egyes államok súlypontja alatt a háborús gazdálkodás központjait értjük. Támadásunk ezek felé irányul. Ez az irány a súlyvonal. Ez a törekvés természetes, mert az ellenség elsősorban a súlypontok védelmére törekszik s a döntő csatát itt remélhetjük. Magától értetődik, hogy az ellenség számol a súlyvonalon bekövetkező támadással s igyekszik ellenrendszabályait megtenni. Ezt legkönnyebben a súlyvonalra viszonyított oldalállá- sokbólérheti el. Az oldalállásnak tagadhatatlanul meg vannak a formai előnyei, mert az ebből irányított támadás az ellenség oldalába, hátába vezet. Ha a formai előny a tetterős vezetéssel párosul, akkor fordított arcvonalú csatára kerül a sor, ami nehéz körülmények között vívott — döntő csata. A bekerítéssel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy aki bekerít, annak oldala és háta érzékeny. Hát- batámadható és hátba is támadják. A megsemmisítő győzelem nagy kockázattal jár, de ezt a hadvezérnek vállalnia kell. A megsemmisítő csata fogalmához tartozik a külső és belső vonal ismerete. Két fél küz^ egymással; 100.000 A 100.000 t 100.000 200.000 B »A« számszerűleg fölényben, »B« jobban összetartva, a vezető kezében van, kisebb kiterjedésben —■ »A«-nál rövidebb, azaz belső vonalon — működik. A külső és belső vonal előnyeinek és hátrányainak vitatása közben valósággal iskolák keletkeztek s mindegyik a saját nézetének helyességére esküdött. Belső vonalon harcoltak a központi hatalmak 1914—18-ban, Szerbia 1941-ben. A belső vonal előnye, hogy a szétválasztott, vagy különálló erőket egyenként megverheti. Hátránya, hogy központias támadással bekeríthetik. Ma azt kell mondanunk: az áll a belső vonalon és az rendelkezik a belső vonal előnyeivel, aki erőit jobb közlekedési hálózata és harceszközei folytán hamarább össze tudja fogni. Mindenesetre az a fél fog győzni, amelynek jobb a hadvezére és jobbak a csapatai. Az eddigiekből is kidomborodik, hogy a katonai döntést minden formától mentesen a hadvezér lángesze, tetterős, kezdeményező merészsége és a kiválóan képzett csapatok erkölcsi fennsőbbsége biztosítja. Almay Béla
