Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Entz Géza: Szász író Erdély történelméről
432 Entz Géza a töröktől, másrészt, mint azelőtt, saját kaotikus erőik érvényesülésétől. Ezek képviselője, Rákóczi, bécsi neveltetése ellenére sem volt képes a nyugati közösséget felfogni. Leveretése után igen jellemzően Törökországba menekült és ugyanott halt is meg« (76—77). Rákóczi nemes, legmagasabb értelemben vett európai egyénisége, céljai és erőfeszitései annyira közismertek, hogy ezt a furcsa jellemzést nem is érdemes cáfolni.i^ Csak annyit jegyzünk meg, hogy Rákóczi győzelme aligha adott volna a meggyengült török birodalomnak alkalmat arra, hogy az ország visszafoglalására komoly kísérletet tehessen. A Rákóczi-szabadságharcba Nyugat-ellenességet belemagyarázni csak a tények teljes nem ismerésével vagy félremagyarázásával lehet. »A KÉTFEJŰ SAS URALMA ALATT ismét visszatért a béke, mely a Dunamedencét külső ellenségtől 1914-ig megóvta« (77). A XVIli. és XIX. századot Zillich mint Magyarországnak a Habsburg- birodalomba való szoros belekapcsolódása és az eredményes építő munka korát ünnepli. Nagy elismeréssel emlékezik meg a tekintélyes számú sváb telepesekről, kik a magyar ugart ismét feltörték és az elmaradott nemzetet újra okszeríí gazdálkodásra tanították. Természetesen arra már nem tér ki, hogy a svábok kivétel nélkül olyan ősi magyar települések helyére kerültek, amelyek a török pusztítások következtében tűntek el a föld színéről. Érdekes megfigyelni, mennyire nem tetszik a szászságnak, midőn a XVill. századi Habsburg-uralkodók valóban birodalmi politikát űznek. Mária Terézia, de különösen II. József abszolutisztikus törekvései a szászok részéről is szívós ellenállást váltanak ki.'® Pedig a birodalmi gondolatnak éppen az a lényege, hogy az egész érdeke előbbrevaló a részek érdekénél. E ponton ismét határozottan kitűnik Zillich szemléletének kis látószöge. Ezenkívül a szászokat az erős katolikus szervezkedés is érzékenyen érintette. Bár a birodalmi egység Zillich felfogása szerint helyreállt, a Királs^öld a Habsburg- uralom alatt távolról sem töltötte be azt az előkelő gazdasági és műveltségi hivatást, mint a középkor magyar királyai idejében. E helyütt még egy fontos szempontra kell röviden kitérnünk. Zillich a magyar és szász viszony tárgyalásában állandóan a mai szemléletet vetíti vissza. Pedig a két nemzet között a történelem folyamán távolról sem volt olyan elzárkózás, mint ahogyan azt könyvünk alapján feltételeznünk kellene. Bár a szászság a magyar befolyást mindig távoltartotta magától, törekvéseik és magatartásuk gyakran egyezett az erdélyi magyarságéval. Mást se kell említenünk, mint a hazai protestantizmus helyzetét, mely a fejedelemség idejében, de különösen a XVin. században a szász és magyar célokat párhuzamosította. A katolikus Habsburg-törekvések a két népet nem egyszer találják egy táborban. A százados eg3miásmelletti élet ** ** L. Szekfü összefoglalását a Rákóczi-korről: Hómon—Székfü: Magyar történet. 3. kiad. IV. köt. Budapest, 1935. 275—314. 1. 16 Erről a kérdésről Igen érdekes és bő adatokat találhatuk Markó Hona ,,n. József és az erdélyi szászok“ című, Budapesten, 1940-ben megjelent munkájában.
