Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Makkai László: A magyar szellem útja a trianoni Erdélyben
A MAGYAR SZELLEM ÚTJA A TRIANONI ERDÉLYBEN AZ ELMÚLT KÉT ÉVTIZEDRE ma már önkéntelenül is mint történelmi, lezárt korszakra gondolunk vissza, öröksége azonban minden idegszálunkban továbbreszket s meghatározza szellemi magatartásunkat, töményített változatában pedig mint súlyos, élő valóság kísért tovább az új határokon túl, a kettészakított Erdély déli felében. Közelmúltunknak ez a sajátos kettőssége határozza meg a visszaidézésnek, számadásnak mikéntjét is: elég közel van még, hogy hatóerejét és tanulságait égetően időszerűeknek érezzük, viszont a történelmi eseményeknek elég mély szakadékja választ már el tőle, hogy ne csak egyének mindennapi küzdelmeit, erényeit és fogyatkozásait szemléljük benne távlattalan zűrzavarban, hanem megpróbáljuk kihámozni belőle azt, ami igazán és időtállóan történelmi jelentőségű: az erdélyi magyar nemzetközösség szellemi Odysseiáját. Annál vonzóbb s egyben sürgetőbb ez a feladat, minél több oldalról emlegetik, sőt számadoltatják azt a bizonyos erdélyi szellemet s minél inkább szaporodik az egymást kiegészítő, de néha egymásnak ellentmondó visszatekintések száma. Nem célunk itt bibliográfiai teljességben felsorolni azokat a könyveket, cikkeket, előadásokat, megnyilatkozásokat, melyek a maguk módján mind ezt a válságos és termékenységében ma még őserdei zűrzavarnak látszó két évtizedet idézik, mindössze három igen jellemző, a kisebbségi erdélyi magyar élet három különböző síkját megvilágító könyvvel kapcsolatban* szeretnők a kor szellemtörténeti erővonalait felvázolni, ahogy azok a visszaemlékezés különböző sugártörésű prizmáin keresztül mindinkább szemlélhetővé válnak. Az említett három könyv önként kínálkozott erre a célra, mert kölcsönösen kiegészítik egymást. Mikó és Ligeti a kisebbségi élet két élharcos csapatának, a politikusoknak és az íróknak küzdelmeit adják elő. Tusa a mindennek alapot és értelmet adó társadalmi hátteret domborítja ki. Ha csak e könjrvek bírálatára akarnánk szorítkozni, kiemelhetnők Mikó példás tárgyilagosságát, vitába szállhatnánk Ligeti alanyibb hangú, lendületes művének értékeléseivel és ítéleteivel, állást foglalhatnánk azokkal a politikai és művelődési eszményekkel kapcsolatban, melyek Tusa rövidebb lélekzetű és elvi síkon mozgó, gondolatindító írásának lényegét teszik, de fontosabbnak látjuk ezúttal megkísérelni egységes képbe foglalását annak a gondolat- és eseményszövevénynek, melyet íróink különbözőképpen értelmeznek. A három könyv elolvasása után tisztán áll előttünk a választási kényszer: vagy emberek, vagy eszmék történetét kell megírni, * Mikó Imre: Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-töl 1940. augusztus 30-ig. Budapest, »Studium«, 1941. 326 1. — Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Egy nemzedék szellemi élete 22 esztendő kisebbség:! sorsban, Kvár, Fratemitas, év nélkül. 216 I. — Tusa Gábor dr.: Harcunk Erdélyben magyarságunkért. Húsz év jellemrajza. Kvár, Minerva, 1942, 96 1.
