Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Benda Kálmán: Bethlen Miklós kancellár
Bethlen Miklós kancellár 403 hatja, az Ürnak mi szándéka volt velük és vele, ki tudhatja, miért kellett mindennek igy történnie. Az ítélkezés úgy érzi, nem az ő feladata, akik megérdemlik, bizonyára elnyerik majd méltó büntetésüket. Ha a Földön nem, majd a halál után; az örök bíró nem hagyhatja bosszulatlan rémséges sok gonoszságukat, amivel megnyomorították azt a szegény országot. Mert »ha egy karmazsin vagy kor- dovány bőrt vennél, s oly emberhez vinnéd, aki vagy teljességgel nem csizmadia, vagy remek által céhben fel nem szabadíttatott rossz tanulócska csak, de másként magát jó mesternek állítja, s elvesztegetné a bőrödet; megperlenéd, meg is nyernéd. Veszessen el egy bolond tirannus fejedelem egy országot, gázoljon öszve mindent egy érdemetlen nagy pap, pápa, cardinál, érsek, száz s több hamis törvényt tegyen a bolond bíró: senki nem perli meg, mert az uraságnak nincs remeke, céhmestere, hanem csak az Isten.« Hátralévő napjaiban ő is erre készül már, az Isten előtti számadásra. A magyarországi, erdélyi hírek el-eljutnak hozzá, hall a kuruc harcokról, Rákóczi sikereiről, majd a majtényi fegyverletételről, de mindez már nem zavarja meg lelkének nyugalmát. Küldetését befejezte, a harcot már megharcolta, s családjától távol, békés öregségben éri utói a halál 74 éves korában 1716 októberében. Sírjánál alig álltak páran, Erdély már régen elfeledte. A történelem pedig csak lassan és késve szolgáltatott igazságot neki, félénken emlékezve emberi és államférfiúi nagyságára. Mintha csak igazolni akarta volna Bethlen Miklós önéletírásának keserű szavait: »Az uraságnak nincs remeke, céhmestere, hanem csak az Isten.« BENDA KALMAN
