Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Benda Kálmán: Bethlen Miklós kancellár
398 Benda Kálmán elől — s a fejedelemség visszakerült Lipót hűségére. A császáriak bizalmatlansága immár teljessé vált a magyarság iránt. A generálisok nyiltan becstelennek, gazembernek szidalmazzák a tanácsurakat, szemükbe vágják, hogy elárulták szavukat, hogy török pártiak, hogy lázadásukkal eljátszották Erdély minden jogát. Bethlen Miklós aggodalma valóra vált. Ügy látszott, ütött Erdély végórája. TELEKI HALÁLA UTÁN nincsen többé valamirevaló politikusa Erdélynek Bethlen Miklóson kívül; a vezetés akarva-akaratlanul rászáll. Negyvennyolc éves korában, sok megpróbáltatás, szenvedés után beteljesült ifjúkora nagy vágya: kezébe vehette az ország sorsának intézését. Huszonöt évig kellett várnia, míg ezt elérhette, huszonöt éven keresztül háttérbe szorították olyanok mögött, akik sem tudásban, sem látókörben nem léphettek nyomába. Hallgatnia kellett, amikor tudta, hogy neki van igaza, tehetetlenül nézte, hogyan vezetik az országot a biztos romlásba. Most pedig, amikor már minden mindegy, amikor az ország összeomlott s hosszú évek kétségbeesése, tehetetlensége felőrölték az ő energiáját is, világi terveit eldobta és nyugalomra vágyik, odaállítja a sors a romokhoz: építsd föl újra. A magyar tehetségek annyiszor megismétlődő tragédiája ez: igazságukat, képességüket csak akkor fedezik fel, amikor már késő. Régi terveinek megvalósulása helyett ideérkezett, álmainak keleti Hollandiájából egy megnyomorodott, kiszolgáltatott tartomány élére, mely örül, ha máról holnapra eltengetheti életét. Bethlen Miklós nagyságát mi sem mutatja jobban, minthogy vállalta ennek az államnak a vezetését, — pedig de könnyű lett volna kitérnie előle. »Feltettem magamban, — írja önéletírásában — hogy a hazának ágens orátora lészek, valamíg egy falat kenyerem lészen és hitelem lészen Bécsben.« A császárvárosban megbecsülték őt nagy műveltségéért, széles látóköréért, reális ítéleteiért, s hajlottak szavára. Erdélyt meg kell elégíteni, — mondta nekik — mert különben örök tűzfészek marad a Birodalom hátában. A fejedelemség utolsó száz évét nem lehet kitörölni az erdélyiek emlékezetéből: nyugalom csak akkor lesz, ha meghagyják önállóságát, régi szokásait, törvényeit. Hosszas tárgyalásokban sikerült igazával meggyőznie az udvart s Lipót császár 1690 végén nagy diplomájában elismeri Erdély különállását. Meghagyja a vallások szabadságát, a három nemzet, az ország- gyűlés eddigi jogszokásait. Nem idegenkedik a fejedelmi családtól sem, de Apafi fiának nagykorúságáig elhalasztja a trónkérdés rendezését, s az ország kormányzását az országgyűléstől választott gu- bemiumra bízza. A várakban német őrség marad, német parancsnok vezetése alatt, de a közigazgatásba nincsen joguk beleszólni. A diploma rosszabb a hallerinél, megszerzése mégis amannál sokkal nagyobb diplomáciai győzelem volt: az elbukott, tehetetlen országot az egy Bethlen Miklósnak sikerült szabadságra, önkormányzatra, levegőre juttatnia. Jelentősége első pillanatra nsnlván- való: századokra kiható érvénnyel rendezte Erdély jogállását.
