Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Benda Kálmán: Bethlen Miklós kancellár
392 Benda Kálmán angol vagy a francia világban felolvadhatott volna. A holland egyetem teológiai felfogása természetesen kapcsolódott műveltségéhez, azt szinte vérébe itta. A rationalizmus itthon alig hallott eszméi megragadták őt, elgondolkozott Grotius új jogi tanain, de az ateista tanokkal már szembeszállt, s a régi magyar prédikátorokra emlékeztető tűzzel védte és bizonygatta Isten létét. Heves vérmérséklete ellenére nehézkes természet volt, lassan mozdult, az egyszer elkezdett útról nehezen tért le. Látóköre kitágult, műveltsége elmélyült, tudása megnövekedett, holland teológiai ismereteket, franciás gondolkozást és barokk ízlést hozott magával, de mindezt az erdélyi magyar szellem formálta benne egységessé; lelkének, szellemének alapvonásait nem törölhették le az akadémiák és peregrinációk. Három évi távoliét után 1664 nyarán ért vissza Erdélybe, de éppen hogy csak megpihent néhány hétig és már újra fölkerekedett: Magyarországot akarta megismerni, kitanulni. Zrínyi Miklóshoz indult Csáktornyára, keleti Magyarország protestáns fia a nyugati végek katolikus magyarjához. Ütjában, végig a Felvidéken, először nyílt alkalma egybevetni a töröktől elpusztított vidékek kietlenségét a nyugati tengerpart »nyájasságával« s először került személyes érintkezésbe a királyság magyarjaival. Elkeseredett, forrongó hangulat csapta meg mindenfelől. A csak imént kötött vasvári béke, mely az ország testéből újabb jókora darabot engedett át a pogány- nak, a király leghűbb magyarjaiban is megingatta a hitet, s az uralkodó elleni elkeseredés itt-ott már leplezetlenül hangot kapott. Zrinyi mellett alig pár napot tölthetett: a bán életét vesztette egy vadászaton. Bethlenben azonban ez a rövid eg5Óitt töltött idő is mély emléket hagyott, eszményei megtestesítőjét, legnagyobb magyar példaképét ismerte meg benne. »Bethlen Gábortól fogva máig sem volt, sőt talán ezután sem lesz hozzá hasonló. Igen tudós, vitéz, nagytanácsú, nemzetéhez buzgó, vallásban nem babonás, képmutató s üldöző« ember volt. Harci iskolájának így végeszakadt, s tudásának ezt a fogyatékosságát később sem sikerült pótolnia: Bethlen Miklós nem volt katona. A fegyverforgatásnál, vitézi életnél jobban is érdekelték a tudományok, művészetek; most is Csáktornyáról hirtelen elhatározással Olaszországba ment. Velencét, az északitáliai városokat járta be, a déli, katolikus világ azonban nem érintette meg lelkét, nem talált vele közös vonást. Majd egy évi utazgatás közben megtanult olaszul s 1665 végén ért haza, nagy tervekkel, lelkes elhatározásokkal. ERDÉLY HORIZONTJA nagyon leszűkült, élete nagyon megcsendesedett azalatt, míg odajárt. Rákóczi György halála, Rédei, Barcsai, Kemény János fejedelmek harcai, török és tatár pusztítás után a fejedelemség néhány év alatt visszasűlyedt oda, ahol Básta korában volt. Csak emberben 70.000 főt veszített, népességének egy tizedét. A fejedelmi székhely rommá lett. Várad, Lugos, Karánse- bes, Jenő, az ország végvárai s velük a medencét övező gazdag részek török kézre kerültek, falvak százai, egész vármegyék omlottak
