Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Benda Kálmán: Bethlen Miklós kancellár
1942. OKTOBER HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE vn. fiVF. 7. SZÁM BETHLEN MIKLÓS KANCELLÁR 1642 —1716 Háromszáz esztendeje, hogy a xvn. század második felében lefelé bukdácsoló, haldokló Erdélyország legműveltebb koponyája, a századforduló egyetlen erdélyi államférfia, minden idők egyik legtragikusabb sorsú magyarja, Bethlen Miklós megszületett. Élete öreg Rákóczi Györgynek a »nagy fejedelem«-től örökölt békés és hatalmas országában fogant, de még gyermek, amikor Erdély romlása megindul, s két emberöltővel később, amikor egy hosszú élet hiábavaló küzdelme után sirba száll, az önálló fejedelemség sincsen többé. Személye és élete egy félszázadot fog egybe: a törökkor csatáiból a felszabadító és kuruc harcokon át Bécs uralmáig vezet; s míg életében alig van egy nyugodt perce, fegyver és vér veszi körül, halála idejére minden elcsendesedik: a magyarság kezéből kihullott a kard, s a letörött kuruc zászlók fölött ragyogva kél föl a Habsburgok napja. Életét egyedül járta. Erdély nem méltányolta képzettségét, rátermettségét, politikájában nem állt mellé, — kiutat kereső, remény és kétségek között őrlődő tragikus világa mégis közös Erdély és a királyság minden magyarjáéval, az egész nemzettel. Lelke a mélyben háborgó magyar világ fölé szárnyalt, látóköre messze túlért a fejedelemség határain, — mégis minden érzése, minden gondolata ehhez a földhöz kötötte, az erdélyi problémák megoldására sarkalta, s életében ezer meg ezer vonással tükröződik a magyar sors. Képességei vezetésre, parancsolásra rendelték volna, de a belső erdélyi ármánykodások, a külső erők fölébe kerekedtek, s őt is meg a fejedelemséget is maguk alá temették. Bethlen Miklós élete elválaszthatatlan Erdélytől s egyéni tragédiája mögött ott sötétlik az egész fejedelemség, az egész magyarság szomorú sorsa. 1642 SZEPTEMBER ELSŐ NAPJÁN született a kisbuni várkastélyban, öreg Rákóczi György magyarországi hadjáratának készülődései közepette. Családja, a Bethlenek kiterjedt főnemesi nemzetsége, nemzedékek óta a fejedelemség élén járt vagyonban és hatalomban egyaránt. Nagyapja szamosújvári kapitány, a fejedelemség főgenerálisa volt, apja pedig, ekkor még csak fiatal tanácsúr, hamarosan udvarhelyszéki főkapitánnyá, majd ország kancellárjává emelkedett.
