Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Szabó István: Az asszimiláció a magyarság történetében
38 Szabó István az asszimiláció folyamata a vallás közös szálain keresztül indul meg valamelyik — rendszerint a számra nézve kisebb — elem felszívása irányában. Erre találunk példát a tolnamegyei Kölesden, amely a XVIII. század első felében részben református és evangélikus magyarokkal, részben evangélikus németekkel népesült be. Míg a közeli Kistormás katolikus németsége és Kölesd lakossága között keveredés nem történt, addig a kövesdi evangélikus németek, akik a kövesdi evangélikus magyarokkal közös egyházközséget alakítottak, a XIX. században a kétnyelvűség állomásán áthaladva végül felszívódtak a magyarokba s velük elkeveredtek. Jóllehet itt az evangélikus magyarok jóval kisebb számban voltak, mint az evangélikus németek, azonban az evangélikus magyarok mellett nyilvánult meg a helység református magyarjainak népi ereje. A népiség ösztönös ereje, a nép fizikai tömege, a társadalmi életforma s a vallás mellett esetenként egyéb tényezők is részt vettek az asszimiláció elősegítésében vagy hátráltatásában. így maga az életmód is, mely egész népekre jellemző lehet. Magyarországon a XVI—^XVII. században a magyarság túlnyomó részben földművelő, a német városlakó iparos, a román havasi, a rác síkvidéki pásztor volt s ez életmód-különbség is hozzájárult e népelemeknek a nagyobbmérvű keveredéssel szemben tanúsított elzárkózásához, annál inkább, mivel az életmód különbségeihez egyben többé-kevésbbé az említett vallási különbség, ennek járulékaként pedig műveltségi különbségek is társultak. Ha pedig a népiség tudata is fejlett volt, a tudat egyenesen ápolásra és az asszimiláció elhárítására indíthatta hordozóit. Ilyen világos tudattal pedig az ország nem magyar népelemei között a XIX. századi nacionalizmus áramlata előtt is találkozhatunk: Nagyszeben város tanácsa 1698-ban megállapította, hogy Isten jóvoltából a nép egysége az egyetlen oka annak, hogy oly sok változás után »nemzet«-ük áll s hogy a kiváltságos szász nép egységét és tisztaságát főként az biztosítja, ha idegen nemzetekkel nem vegyül, ezért a polgárjogból ismételten kizárták a nem németeket, köztük megnevezve a magyarokat is. Végül is az asszimiláció minden esetben különböző hatóerők eredménye: koronként és helyenként egészen sajátságos tényezők léptek fel és végezték el a természetes asszimilációt vagy akadályozták azt meg olyan esetben, amikor meg volt a lehetőség rá. Amikor a természetes asszimilációnak a magyarság történetében, a magyar etnikum alakulásában s a magyar népi test növeke- désében-csökkenésében játszott szerepét keressük, egyformán tekintetbe kell vennünk a természetes asszimiláció oldalán és a vele szemben működő különféle tényezőket. N3Úlvánvaló, hogy ezek gondos mérlegre vetésével aligha beszélhetünk a magyar asszimiláció olyan nagy eredményeiről, amilyenekkel közfelfogásunkban gyakran találkozunk. Természetesnek kell azt is tartanunk, hogy az asszimiláció a magyarság és az ország nem magyar népei között kölcsönös volt, annak megfelelően, hogy az asszimiláció tényezői egy-egy helyen nagyobb mértékben, kinek az oldalára álltak; egyes helyeken — így a nagyobb népterületek érintkezési határán — nyert és veszített ez is, az is.