Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Venczel József: A székely népfelesleg
A székely népfelesleg 27 Az első világháború előtti korszakban az 1881—1890 közötti évtized produkálja a legnagyobb kivándorlási különbözetet. Ekkor 21.879 fő hagyja el szülőföldjét: a kivándorlás nagy évtizede ez. 1891—1900 között a szám valamivel kevesebb: 12.006 és inkább Románia, de azért Amerika is az útirány. 1901—1910 között aztán megcsappan a kivándorlási különbözet, de nem maga a kivándorlás. A természetes és a tényleges népszaporulat különbözető azért kicsiny — mindössze 6.016 lélek, — mert a fellendülő faipar nagyarányú bevándorlást idéz elő — a székelység rovására. Hiszen ugyanebben az évtizedben, 1901—1913 között, hivatalos kimutatás alapján*“* 15.352 magyar vándorolt ki Amerikába és Romániába Csík, Háromszék, Maros-Torda és Udvarhely vármegyéből, mégpedig Amerikába Romániába összesen Csík vm.-ből 151 2.292 2.443 Háromszék vm.-ből 171 3.000 3.171 Maros-Torda vm.-ből 1.309 326 1.635 Udvarhely vm.-ből 5.122 2.981 8.103 a négy székely vm.-ből 6.753 8.599 15.352 Tehát az 1914 előtti kivándorlási különbözet a bevándorlás leszámításával jóval nagyobb, mint aminőt a természetes és tényleges népszaporulat közti különbség mutat. 1880—1911f között a Székelyföldet elhagyók számát nyugodtan hatvanezerre tehetjük a maros- és nyárádvölgyi székelység kivándorlóival együtt. A világháború utáni elvándorlók száma még ennél is valamivel nagyobb. 1910—1940 között a természetes és tényleges népszaporulat különbsége ugyan 61.888; a tényleges elvándorlási szám azonban ennél jóval magasabb, mert egyfelől a repatriálás a Székelyföldet alig érintette, tehát a magyar népszámban az; impériumválto- zás jelentékenyebb változtatást nem eszközölt, de másfelől nehány határmenti román községbe nagyobbarányú beköltözés történt s főként nagyon zavaró, mert a természetes és tényleges népszaporulat különbségét jelentékeny mértékben s ezért csalékonyan kisebbíti a bécsi döntés után a Székelyföldre beköltözöttek száma: akár az ott letelepedett menekülteket, akár az oda kinevezett köztisztviselők vagy ott megélhetést találó más foglalkozásúak csoportjait tekintjük. így (Maros-Tordával eg3Űitt) legalább nyolcvanezerre kell növelnünk a román uralom alatti elvándorlás különbözeiét, hogy a valóságot megközelíthessük. Vagyis összesen 1880 óta a rendelkezésünkre álló adatok szerény kiegészítésével I4O.OOO főt tesz ki a Székelyföldről eltávozott székely népfelesleg, s beigazolódik az a feltevés, mit régebb községi kutatásaim alapján írtam: hogy igen sok székely községnek megvan a maga megfelelője szétszórtan a nag5^ilágban, nem egy székely község megkétszerezte önmagát, ám nem az ősi földön: ott is »M Stat. Közi. üj s. 67. k.
