Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - László Gyula: A magyar őstörténelem régészetéről
150 László Gyula Vizsgáljuk most meg a halomi sír másik csonteszközét. Az eszköz legnagyobb hossza 8.2 cm. A simára kopott lapos eszköz kiszélesedő fején felfüggesztésre szolgáló lyuk van, ezen át zsineggel, vagy szíjjal kötözték a készségkarikára. Egyik oldalán kiszögellés van, végét két éles ágra faragták, ezek közül az egyik ág letörött, de eredetileg is rövidebb volt mind a másik. A tárgy használatát Tóth István halomi öreg pásztorember magyarázta el nekem. Elbeszélését odavaló öregebb emberekkel is ellenőriztem, valamennyien 3. kép. A Homokmégy-haloml (Pestm.) avar temető 141. sírjában talált pásztorkészség hel3rreállítása. Ugyanúgy mondották el a dolgot. Adataik alapján a 2. kép 2 alatt megrajzoltam az eszköz használatát. Ezek szerint a ló hasáról való finom lóbőrt, a hasit, hasították vele vékony csíkokra, kötözésre meg befonásra való szíjnak. A hasit vagy kézzel, vagy szegezéssel feszítették ki, azután az eszköz egyik ágát szélességében odaszorították a kés pengéjéhez, úgyhogy két ága közé került a hasi csíkja. Két kezük hüvelykujját egymásra szorították, tehát a fent leírt helyzetet megmerevítették, ezután merev kézzel maguk felé húzták a kést és az eszközt s elkezdették a szíj hasítását. Az így hasított szíjak szélessége mindenütt egyforma volt, egyezett a késvezető csonteszköz nyílásával. Az eszközön levő kiszögellés az ujjak megtámasztására való volt.
