Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - László Gyula: A magyar őstörténelem régészetéről
A magyar östörténelem régészetéről 151 Ezt az eszközt és ezt a hasihasítási eljárást egyetlen néprajzi kutatónk sem ismeri s így kételkednünk kellene meglétében, ha nem volna a magyar pásztorember kezén egy olyan eszköz ismeretes, amelyben a fent ismertetett eljárás egyetlen eszközzé merevül. A 2. kép 3 alatt közlöm az általánosságban ismeretes hasihasítótáblák használatát. Az eljárást Kovács László figyelte meg a Hortobágy tiszacsegei részén. A hasit egy fához kötik, majd a tábla nyílásába bicskát vágnak bele, úgy hogy a nyílásnak a bicska által osztott belső része megfelel a szíj kívánt szélességének. Ezután a hasit a kívánt szélességben bemetszik és áthúzzák a nyíláson. Ekkor a jobbkézzel erősen megfogják a táblát és hozzászorítják a bicskát, a balkézzel meg elkezdik húzni a hasicsíkot, közben a jobbkézzel mereven taszítják a táblát a kikötött hasi hosszában. Kétségtelen, hogy ez az eljárás pontosan azonos az avar, illetőleg a Tóth István által mutatott eljárással, csak itt az eredetileg külön- lévő csontvezető és bicska helyébe a kettőt egyesítő tábla és a beléjevert bicska lép. Még a kézmozgás mechanizmusa is egyezik a két eljárásnál. A hasihasítás eredetileg még egyszerűbben mehetett. A tiszafüredi nyergesek a nyereg készítésekor szükséges szíjat maguk hasították a 2. kép 1 alatt megrajzolt egyszerű módon. Itt a csonteszközt a hasihoz szorított kéz helyettesítette s olyan módon tudtak egyenletes szélességet vágni, mintahogy a rajztábla széléhez szorított kézzel egyenes vonalat tudunk húzni.* A nomád népeknél a bőrmunka javarészt a pásztorember dolga, nálunk még nemrégen is őrizték vezető szerepüket ezen a téren. Kóborló életmódjuk megkövetelte, hogy eszközeiket magukkal hordják s ebből a tényből született meg a pásztorkészség. A halomi 141. sír fiatal avarja is pásztorember volt, mert készségén ott találjuk a hasi meg szironjnnunkához szükséges szerszámokat (a késvezetőt és a kést), meg kis kumiszos tömlőjét. Ismerve mármost a tárgyak szerepét, a sírrajz, valamint a máshelyt megfigyelt avar övék alapján, biztonsággal megrajzolhatjuk a halomi fiatal avar pásztor övét (3. kép). Egyetlen kérdésre nem tudok még felelni, hogy milyen célt szolgált a baloldalon lévő vastöredék, lehetséges, hogy tűzkiütő acélként használta. Egyébként ez az ilyenképen helyreállított öv bizonyára csak árnyéka az egykori díszes és sal- langos avar pásztorkészségnek, hiszen a fiatal avar ember bizonyára épen úgy kicifrázta szironnyal készségét, mint késői utódai, a nemes cifraságot kedvelő magyar pásztorok. * A hasihasítás népi módjai a tudományos módszer tekintetében érdekes tanulságot mutatnak. Ma is használják a haslhasítás legősibb módját, s mellette a hasitáblát is, a közbeeső fokozat már feledésbe merült. Az ű. n. tipológiai sorrend szerint ez abszurdum lenne, mert hiszen ez az elv a fokozatos fejlődés törvényszerűségét alkalmazza a tárgyak rendezésekor s így a legősibb formának már régen ki kellett volna halnia s a hasitáblát megelőző fokozat is csak csökevényesen élhetne. A tények azonban mint láttuk egészen mást mondanak. Az élet nem kényszeríthető bele Íróasztal mellett kiag^yalt elméletekbe s Igfy a régészeti módszerek közül is csak azok a rendező elvek lehetnek helyesek, amelyek az élet formálóerejének engedelmeskedő rugalmassággal nyúlnak az anyaghoz.