Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - László Gyula: A magyar őstörténelem régészetéről
A magyar östörténelem régészetéről 149 por tartására. Ilyen tömlőkben elsősorban italt tartottak s ezért képezték ki a tömlő csontszáját szipkaszerűen. Ezeknél a ruganyos bőrtömlőknél természetesen nem volt szükség lélekre (szelelőnyi- lásra), mert a tömlő a szívásnak megfelelően behorpadt. Az ilyen tömlőnek Kovács László baráti figyelmeztetése szerint az az előnye is megvolt, hogy a néhánynapos, összesűrűsödött kumiszt ki lehetett nyomni belőle, olyanféleképen, mint a gummiból készült kézifecskendőből is nyomásra jön ki a víz. A fentiek alapján kétségtelen, hogy a halomi sírban levő csonttárgy és a hozzá hasonló avarkori tárgyak tömlőszájak voltak, a tömlő tartalma pedig minden jel szerint egy sűrűsödhető ital volt rekonstrukciója. 3. Hortobágy (hasihasítótáblák használata). s ez pedig nem lehetett más mint az erjesztett lótej. Van azonban egy lényeges eltérés is a bemutatott turkesztáni készség és az avar és a magyar pásztorkészségek között. A turkesztáni ember az övön köröskörül függeszti fel a mindennapos életéhez nélkülözhetetlen tárgyakat, az avar és a magyar ember mindezeket készségkarikán (1. kép If. /. tábla ^.) hordotta s hordja a magyar pásztorember mind mai napig. Ügylátszik a magyar pásztoremberek is ismerték az avaroknál meglévő kumiszostömlőt, de száját fából készítették s így a sírokban megette az idő. Erre következtethetünk a pásztoraink kezén ma is meglevő, az avarral és középázsiai rokonaival tökéletesen egyező kostök-tömlőkből. AII. tábla 3 alatt egy veszprém- megyei pásztorember kékköves acskóját mutatom be. A mellette levő turkesztáni lőportartóval és a helyreállított avar tömlővel (3. kép) egybevetve, minden további magyarázat nélkül is nyilvánvaló, hogy azonos dolgokról van szó. Amint Középázsiában is másra használják, mint eredetileg, úgy a magyar pásztor sem kumiszt tart benne, hiszen már régen leszokott ivásáról, hanem a birkakergeség gyógyításakor használt kékkövet.
