Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1942 / 3. szám - László Gyula: A magyar őstörténelem régészetéről

148

László Gyula

kát látunk ma is a magyar és az eurázsiai pásztorok készségeinek szíjain, ezek a csontkupáncsok azt a célt szolgálják, hogy a rajtuk keresztülvezetett szíjakkal zárják a tarsolyt vagy zacskót. A halomi avar csont azonban nem lehetett kupáncs, mert akkor a szíjak másként koptatták volna ki a végéig lyukas csonttárgyat s nemcsak a szájnál lenne egyoldalon kopott.

A keleti lovasnépek egyrésze még ma is hasonló övét hord és hasonló eszközöket használ, mint a régmúlt történeti lovasnomádjai. így az avar és a honfoglaló magyar pártaövek átalakult formái mai napig is élnek a szibériai pusztákon. A halomi 141. sír »ismeretlen rendeltetésű« csonttárgyának pontos megfelelőit ezen a teje. kép. A hasihasítás módjai: 1. Tiszafüred. 2. Az avar hasihasító

rületen még a mai napig is használják. A II. tábla 1. alatt a Néprajzi Múzeum egyik, Turkesztánból való, övét mutatom be. Sörét- tartó, tubákos szelence, késtok, tarsoly és tűzszerszám lóg le a karikás véretekről. Ezek közül most csak a kép jobboldalán látható tömlőt szeretném bővebben tárgyalni (II. tábla 2). K tömlő szájára csontcsövet szereltek s ebbe dugó jár, a csövet viaszos madzaggal kötötték a tömlőhöz. Ma lőport tartanak benne. De régebben nem erre használták, mert a bécsi Néprajzi Múzeumban egy hasonló, csontszájas tömlőt őriznek, ugyancsak Középázsiából s ebben a tömlőben kumiszt (erjesztett lótej, a régi magyaroknak is kedvelt itala) tartottak. Érdekes, hogy a bécsi példányon a szipkásra faragott végű csontcső egyik oldalán erősen kopott, magyarázata az, hogy a dugó erről az oldalról szolgált a csőbe. Tagán Galimdsán szíves közléséből tudom, hogy emlékezete szerint a baskírok ilyen kis tömlőben pörkölt gabonát is hordottak magukkal. Egy régi magyar adat szerint a pásztoremberek zacskóikban porrátört marhahúst vittek magukkal. Mindezek után érthető, hogy az idézett tur- kesztáni tömlőt sem eredeti szerepében használják már, hanem lő-