Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - Szabó T. Attila: A románok újabbkori erdélyi betelepülése
A románok újábbkori erdélyi betelepülése 139 temes katolikus egyházi érdek is. Hiába tiltakozik például a dési tanács a XVII. század végétől jelentkező román jövevényeknek a városban való letelepülése ellen, a katolikus gr. Kornisok és a még buzgóbb Henterek a XVII. század végére felsőbb nyomással kierőszakolják a várostól a románok betelepülési engedélyét. A dési görög katolikus templomban egészen az 1919-i uralomváltozásig őrizték is hálából a Henter-család címerét.is A ROMÁNSÁG FÖLDESÚRI PÁRTOLÁSÁNAK még csak két esetét említem fel. A XVIII. századeleji kuruc-labanc pusztítások nyomában elnéptelenedett Szásznyíresen a század vége felé annyira erőre kap az újonnan betelepült románság, hogy száma meghaladja a református magyarság számát. Az erőre kapatásban nagy része van a falu birtokos családjának, a gr. Komis-családnak. Komis Zsigmond erdélyi kormányzó elveszi a református pap tized-járandóságát, az ú. n. quartát és a gör. kát. román papnak adja, ugyancsak az ö engedelméből elveszik a románok a református pap rétjét. Az, hogy a gör. kát. román egyházat ellátják a Kornisok papi földekkel, segítik temploma és egyházi épületei felépitésében, már természetes folyománya és nem ritka módja a földesúri párt- fogásnak.16 A gr. Lázárok gyergyai birtokai közül a Szárhegyhez tartozó területen alakuló egyik román településsel kapcsolatban is 1773-ban a következőket jegyzik fel az összeírók: »...Az itt Várhegy alján való beszerika helye és a mellette való parochiának, két pópának és egy daszkulynak való házhelyek. .. néhai gróf Lázár Ferenc úr őnagyságától conferáltattanak (= adattatták) volna azért, hogy az emberek templomot építvén annak kedvéért többen szaporodjanak, amint az oláh popa referálja.«i^ Ez a kívánság be is teljesedett s a XVni—XIX. század folyamán Gyergyó északnyugati felén nemcsak az itt említett Várhegyalja, de Galóca, Salomás, Kanás és bennebb a keleti részen egész sor román település keletkezett.i» Amint látható tehát, nemcsak a vármegyékben, hanem a székely székek területén is kirívóan látszanak e román jobbágypártoló magatartás népiségtörténeti következményei. A székelység között eredetileg nem volt jobbágyság. Csak később honosodott meg a szabadságához ragaszkodó székelység sokszor panaszolt sérelmeként a nagyobb székely földesúri birtokokon a jobbágyság és zsel- lérség intézménye. Természetesen e jogfosztás nyomában keletkezett kisebb tömegű székely jobbágyság nem volt elégséges ahhoz, hogy kielégítse a székely nagybirtokok munkaerő-szükségletét. Mánzat George: Istoria Románilor din óraiul Dej. Szamosújvár, 1921.— U. a.: Monográfia ora§ului Dej. Beszterce, 1926. 51. kk. Vö. Erdélyi Múzeum 1937 :16. 1. és Erdélyi Tudományos Füzetek 91. sz. 18. 1. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára. A Gr. Lázár-lt. 1773-ból való gyergyai összeírásában. *»Vö. tőlem: »Gyergyó helynevei a XVII—^XIX. században«. Bp. 1940. A »Magyarország Földrajzi Nevei« című sorozat 1. sz. 5. kk.
