Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - Szabó T. Attila: A románok újabbkori erdélyi betelepülése
A románok újabbkori erdélyi betelepülése 137 E második nagyobb pusztulás a századeleji első után megpecsételte nehány kalotaszegi magyar község sorsát. Ekkor apadt meg a kalotaszegi községek magyar lakossága, ekkor s a rákövetkező kuruc-korszakban pusztulhatott el véglegesen a már előbb említett Bánffyhunyad melletti Remete is. A távolabb eső falvak magyar lakossága ekkor kezd a rosszabb földű, hegyesebb, erdősebb területekről a völgyek felé húzódni, hel5Úikbe a havasalji román falvak lakói, illetőleg a havasi román pásztorok nyomulnak. így néptele- nedik el és a XVIII. század végéig el is románosodik egy kalotaszegi árpádkori magyar település: Deréte is. A ma már teljesen román faluban azonban még most is megmutatják az érdeklődőnek a »magyar« (= református) templom helyét. Az egészében elpusztult vagy megfogyatkozott községek mellett a többi kalotaszegi falu is szenvedett e válságos században. Sok község lakói panaszolhatták volna el azt, amit 1798-ban a bá- bonyiak mondanak földesurukhoz, gr. Vass Sámuelhez írt kérvényükben: »Az veszedelmes, gonosz időkben s az országnak sok viszontagságaiban és változásaiban« helységükkel együtt sok-sok magyar helység és eklézsia pusztult el, de a kevesen megmaradtak hazajöttek, új életet kezdtek, itt-ott újra megszaporodtak.^» A pusztulás azonban nagyobb volt s a már ott lévő románság jobban szaporodott hogysem a magyarság felvehette volna vele számban a versen}^;. Különben is a XVII. század utóján a pillanatnyi számbeli erörekapás megtorpant az újabb viszontagságok és veszedelmek jöttén. Ez jórészben a XVII. század végi és a XVIII. század eleji kuruc-labanc veszedelem és a pestis volt. Amit az egymás párthíveit vagyonában, jobbágyaiban is pusztító kuruc és labanc megkímél, me^izedeli, megötödölí, harmadolja vagy másodolja a pestis. A betelepülő románság előtt tehát a XVII. és a XVIII. században a törökkel, tatárral, Bástával és havasalföldi románnal együtt versengve a kuruc-labanc és pestis-pusztítások vágnak utat. A pestis pusztításaitól is elsősorban a hadak útjában lakó magyarság szenved. Ennek a vésznek arányaira nézve csak nehány kolozs- megyei adatot sorolok fel az 1711 körüli pestisről: Visán 292, Alsó- szováton 229, Faragón 173, Tancson 170, Pusztakamaráson 170, Szováton 144 és Kisfülpösön 148 ember esett e pusztításnak áldozatául. Ez pedig azt jelenti, hogy a fenti, jobbára magyar községek lakosságának négyötöde, háromnegyede, olyiknak legalább is fele elpusztult.» Hogy ez milyen hatással lehetett aztán a népiség kicserélődése terén, arra nézve jellemző adatot idézhetek éppen az aránylag kisebb pusztításon átesett Szász- vagy Kisfülpösre vonatkozó 1772-í vallatásból. ».. .Mivelhogy (a faluból) a szászok elpusztulván, a magyar ülte volt meg, a magyar is ennek utánna elpusztulván, Musnai Bán Pál templomhelyet adván az oláságnak, az oláság megszaporodván, olá papot hoztanak, magyar pap nem lévén, ők (t. i. az oláhok) Erdélyi Múzeum, 1939 : 41.1. és Erdélyi Tudományos Füzetek 104. sz. 9.1. 11 Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Br. Wesselényi-lt. — Vő. még Erdélyi Múzeum 1937 ; 15. 1. és Erdélyi Tudományos Füzetek 91. sz. 17. 1.
