Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - Szabó T. Attila: A románok újabbkori erdélyi betelepülése
136 Szabó T. Attila tette és szólította őket vissza, kit innét, kit amonnat úgy hozatta haza és szállíttatta őket oda«.® Ebből is látszik, hogy a még helyhez nem szokott, véglegesen meg nem települt románság mindig mozgolódott s a zavaros időkben részint kényszerből, részint kóborlást vágyból otthagjd;a a csak imént feltört földet és az alighogy felépült házat vagy hurubát. Állandóan jövő-menő kóborgó románokkal volt tele Erdély. Hiába igyekeztek a birtokosok kezeslevelekkel megkötni e nyugtalan népelemet, az ilyen kezeslevelek legtöbbje írott malaszt maradt: a román zsellér vagy jobbágy szökött, ha akart s ha tudott. A románság egymást segítette a szökésben; sokszor a kezességgel lekötött kezesével vagy kezeseivel együtt szökött el. Egy jóval későbbi (1773) vallatás alkalmából, az egyik szászerkedi román zsellér. Rád Dumitru vallomása jellemzi legvelő- sebben a helyzetet: »Természete az olá nemzetnek egymást az el- szökésre segíteni. «^ A XVII. SZÁZAD ELEJÉNEK PUSZTÍTÁSAI után a mintegy félszázadnyi viszonylagos csend tehát a tömeges román betelepülés időszaka. A hanyatló önálló erdélyi fejedelemség utolsó évtizedeiben megint újabb pusztítások seprik végig Erdélyt. Ezek közül a II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata nyomában Erdélyre küldött török és tatár bosszúló hadak,® később pedig a XVIII. század elején a kuruc-labanc pusztítások tettek legtöbbet a magyar lakosság fogyasztásában. E pusztítás nagyságát megint csak akkor tudom egy ilyen rövid összefoglalás keretében jobban szemléltetni, ha a hozzánk közeleső területek pusztulására terelem rá a figyelmet. Egyik históriásének-írónk. Kőröspataki B. János például »Erdélynek és Magyarországnak szörnyíí romlásáról és az népeknek rabságba viteléről való rövid históriá«-jában leírja Kalotaszeg pusztulását is. Közvetlen közelünkben Gyalu és Bánffyhunyad pusztulását emeli ki, de máshonnan tudjuk, hogy ugyanakkor elpusztult Kőrösfő és hihetőleg még több kalotaszegi község is. Alighanem igaza van Kőröspatakinak, aki valóban röviden így foglalja össze e terület pusztulását: Együtt vészéi véle te is Kalotaszeg, Kiben az ifjúság volt mint virágsereg, Belőled elvitt néy mostan csak kesereg, Kiknek étek-itok az keserű méregé »Országos Levéltár. A Nemzeti Múzeum Levéltári osztálya. Bethlen-lt. 5465. cs. ’’ Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára. Gr. Lázár-lt. * Nem kell elfelejtenünk azt sem, hogy a török hódoltság területe a XVII. század második felében egészen Kolozsvár szomszédságáig terjedt. A kalotaszegi falvak a Váradon lévő töröknek adóztak, sőt például a Kolozsvártól északra levő Kajántő is a töröknek fizetett adót. Ugyanakkor a szertelen adóztatással és kíméletlenséggel a török pusztította, illetőleg késztette elvándorlásra a lakosságot. * Erdélyi Múzeum 1931 :146. 1. és Erdélyi Tudományos Füzetek 36. sz. 18. 1.
