Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Martonyi János: Közigazgatásunk reformja
Közigazgatásunk reformja 115 Ami a közigazgatási aktusék jogérvényessége szempontjából többnyire közömbös, de az adminisztráció simaságára és hatékonyságára nézve annál nagyobb kihatású technikai ügyvitel egyszerü- sitését illeti, ennek a munkahelyek célszerű berendezésétől kezdve az iratok iktatásának, az előadók közötti kiosztásának, nyilvántartásának, a határozatok leírásának, tisztázásának és továbbításának (póstázás, kézbesítés) ötletes módjaiig egyetlen lehetőséget sem szabad elhanyagolnia. A legfőbb cél minden hiábavaló írásbeliség és fölösleges aktakezelési mozzanat kiküszöbölése, továbbá a különböző véleménykéréseknek és főnöki revizióknak a minimumra való szorítása legyen.^» A próbát legjobban kiállt rendszer alkalmazását az egész közigazgatásban kötelezővé kell tenni és az eredményeket időnként felül kell vizsgálni. Közigazgatásunk mélyreható racionalizálásának végül a jogszabályok mai áttekinthetetlen tömegében is rendet kell teremtenie; ehhez a hatályos jogszabályok kiválasztására és tárgyak szerint csoportosított, időnként megújítandó hivatalos összeállításokban való közzétételére van szükség, amelyek a sokféle, részben elavult törvény és rendelet között való keresgélést feleslegessé teszik és így a tisztviselők munkáját nagyon megkönnyítik. A racionalizálásban természetesen nem szabad valami merőben gépies, uniformizáló műveletet látnunk. Érdekes, hogy ezt a felismerést még a számszerűen mérhető — mondhatnánk üzleti — eredmények iránt különös érzékkel bíró északamerikai íróknál is megtaláljuk.2’^ A közigazgatás — hiszen éppen ebből az igazságból indultunk ki — szoros kölcsönhatásban áll a nemzeti társadalommal és így eredményességén nemcsak mennyiségi munkateljesítményt, hanem társadalompolitíkailag jó, értékes hatások kiváltását kell értenünk. MARTONYI JÁNOS Lásd erről örffy Imre: Hogyan racionalizáljuk a magyar közigazgatást? (Az Egységes Pártban 1929. november 13-án tartott előadás, Budapest, 1929), Magyary Zoltán: A magyar közigazgatás racionalizálása (Budapest, 1930), továbbá Fluck András számos értekezését (különösen: Közigazgatásunk tudományos szervezésének munkaprogframmja, Budapest, 1932 és A közigazgatási ügyintézés racionalizálása, A korszerű közszolgálat útja, 7. sz., Budapest, 1938). A magángazdasági élettel való összehasonlításban érdekes vitéz Rajty Tivadar: Az Irodaüzem racionalizálása (Budapest, 1930) c. müve. **Az Idevágó hazai irodalomból figyelemre méltók: Mártonffy Károly: A szabatos törvény (Magyar Közigazgatástudományi Intézet kiadványai, 5. sz., Budapest, 1932), Vladár Gábor—Magyary Zoltán-—Mártonffy Károly: Kodifikációs törekvések (Magyar Közigazgatástudományi Intézet kiadványai, 13. sz., Budapest, 1933), Székely Miklós: Jogszabályok közzététele (A korszerű közszolgálat útja, 4. sz., Budapest, 1937), Valló József: A hatályos jogszabályok összegyűjtése (Magyar Közigazgatástudományi Intézet kiadványai, 34. sz., Budapest, 1941). ”lgy lásd Dimock fejtegetéseit a »The frontiers of public administration« c. kötetben. Nálunk Horváth Barna mutat rá egyik mélyenjáró tanulmányában a racionalizálásnak a célok viszonylagosságából eredő sokféle megítélési lehetőségére (A jog racionalizálása. Társadalomtudomány, 1933, 23—36. 1.).
