Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Martonyi János: Közigazgatásunk reformja
Közigazgatásunk reformja 111 8—10-nél, a szervezet magasabb fokait vezetők (pl. miniszter, államtitkárok, polgármester) közvetlen alárendeltjeinek száma pedig 4—5-nél több ne legyen, mivel ezek megint másokat vezetnek és egymással is sokféle viszonylatban állanak.^® A főnököt alárendeltjeivel összefűző kapcsolatnak egészen különleges típusát jelenti a miniszterek és a miniszteriális tisztviselők közötti együttműködés alakulása. Ez a kérdés közigazgatási szakszempontból, de általános nemzetpolitikai érdekekre tekintettel is rendkívüli jelentőségű. Az egy minisztériumot terhelő feladatok sokféleségénél és az ügyek óriási tömegénél fogva ma nyilvánvaló képtelenség az, hogy a miniszter minden kérdéssel személyesen foglalkozzék. Emellett a miniszter a legtöbb esetben politikus egyéniség, aki a tisztán szakkérdéseket rendszerint kevésbbé ismeri a tisztviselőknél és aránylag rövidebb ideig tölti is be hivatalát. Normális körülmények között sok munkaóráját veszi igénybe a parlamenti és pártélet, különböző értekezleteken és g5mléseken való megjelenés, meg mindenféle egyéb reprezentáció. Mindezek a körülmények hajlamossá teszik a minisztert arra, hogy az eléje kerülő kérdések legnagyobb részében magáévá tegye alárendeltjeinek nézetét, aminek azonban nem szabad odáig fajulnia, hogy teljesen rabjává váljék a bürokráciának. Ellenkezőleg, a miniszter személye jelentős tényezője kell hogy legyen a közigazgatásnak, azzal, hogy új irán3d; és szempontokat hoz, megakadályozza a sablonokban és lélektelen formaságokban való elveszést és munkába vétet olyan kérdéseket, amelyeket korábban elhanyagoltak. Az élethivatásos tisztviselői kar szerepe pedig abban áll, hogy adatokat n3níjtson a miniszter beszédeihez és nyilatkozataihoz, alaposan előkészítse az ügyeket a miniszter döntésére, bátran rámutasson a miniszter által felvetett gondolatok keresztülvitelének nehézségeire és hogy önálló javaslatokat tegyen bizonyos rendelkezések kiadására. Ez a hozzávetőleges felsorolás némileg éreztetheti velünk azt, hogy mUyen fontos a mai államban a kormány szándékainak keresztülvitele vagy helyes irányba terelése körül, a miniszterekkel közvetlenül és állandóan érintkező, eg5Úittvéve legfeljebb kétszáz vezető tisztviselőnek a szellemisége és szakértelme. Ezek jó kiválasztása és hatáskörük, munkamódszerük megállapítása olyan szervezési kérdés, amelsmek életbevágó voltát nem húzhatjuk alá elég erősen. KÖZPONTOSÍTÁS ÉS ÖNKORMÁNYZAT A KÜLÖNBÖZŐ HIVATALOK egymáshoz való viszonyénak, vagyis a hatáskörök tiszta megvonásának, a fölé- és alárendeltségei kapcsolatok világos kiépítésének és az ú. n. fórum-rendszer egeysze- rűsítésének komplexumából szükséges még nehány elvi kérdést kiragadnunk. Mindig fel szokott biikkanni ezen a téren a centralizáció Lásd V. A. Oraicunas: Relationship in organisation (Papers of the Science of Administration, Geneva, 1937). Ismerteti Magyary Zoltán: Hány közvetlen alárendeltje lehet egy főnőknek? (Közigazgatástudomány, 1940, 65—71. 1.)
