Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Martonyi János: Közigazgatásunk reformja
110 Martonyi János gatás racionalizálása akkor juthat majd komoly stádiumba, amikor az első miniszterelnök a kormányalakítást ahhoz a feltételhez köti, hogy a közigazgatás egészét érintő ügyek vezetése az ő kezében összpontosuljon és így a közigazgatás szellemi központot kapjon...« Külföldön, a tekintéljmralmi államokról nem is szólva, az £szakamerikai Unió elméleti és gyakorlati szakemberei (Taylor, Hoover, Willoughby) teljesen egyetértenek a főnöki funkciónak, a »chief executive« szerepének kiemelkedő fontosságában. De tisztán látó francia írók (Chardon, Tardieu) is rámutattak a »fej nél- küü test« állapotából eredő vészes következményekre az azóta összeomlott köztársaságban. AZ EGYES HIVATALOKON belüli szervezés módszereinek kidolgozásánál igen hasznos kiindulópontot jelent a közigazgatási orgánumok szakirányú (funkcionális) és szervi (institucionális) tevékenysége közötti, az angolszász közigazgatástudomány által tudatosított megkülönböztetés. Funkcionális tevékenység az egyes szervek működésének az a része, amellyel tulajdonképpeni, speciális céljukat (pl. rend fenntartása, iskolák felügyelete, mezőgazdasági termelés előmozdítása, stb.) valósítják meg, az institucionáUs tevékenység pedig magának a hivatalnak a fennállásához és működtetéséhez szükséges (pl. a személyzet alkalmazása, minősítése, fizetése, mulasztásainak megtorlása, továbbá a különböző dologi eszközök, bútorok, írószerek, stb. beszerzése). Rendkívül fontos már most, hogy ebbe az utóbbi körbe tartozó, magának a bürokratikus gépezetnek a fenntartásához szükséges ügyintézés a lehető legegyszerűbb és legolcsóbb legyen. Ezáltal szüntethetjük meg azt, a hivatalok belső világával tisztában levők előtt jól ismert állapotot, hogy ijesztően nagy azoknak a tisztviselőknek a száma, akik egyebet nem tesznek, mint tisztviselőtársaik ügyeit adminisztrálják és ezért kevesen maradnak magának a közönségnek a kiszolgálására. Közismert tény, hogy az egyes közigazgatási szervek működésének eredményessége túlnyomórészt a főnöki szerepkör jó betöltésétől függ. A főnököktől megkívánt személyi kvalitásokat (pl. pszichológiai érzék, határozottság, iniciativa, tárgyilagosság) már korábban érintettük; itt most arra a szervezéstudományi igazságra szeretnénk rámutatni, hogy a főnöknek ne legyen túlságosan sok közvetlen alárendeltje, mert különben nem képes nyugodtan irányítani, nem tudja őket megfelelő időközökben utasításokkal ellátni és végzett munkájukat ellenőrizni. Az ideális állapot kialakításához se^tségül lehet hívni ezen a ponton azoknak az ú. n. pszichotechnikai kísérleteknek az eredményeit, amelyek szerint az átlagos emberi figyelem terjedelme egyidőben hat elemre terjed ki; azután figyelemmel kell lenni bizonyos matematikai számításokra arról, hogy az alárendeltek számán^ növelése esetén ezek egymásközötti kapcsolatainak, valamint a főnök és az alárendeltek összes kombinálható csoportjai közötti összefüggéseknek a száma mennyire ugrásszerűen növekszik. Mindezek a vizsgálódások arra az eredményre vezetnek, hogy egy-egy ügyosztályon belül a referensek száma
