Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Martonyi János: Közigazgatásunk reformja
Közigazgatásunk reformja 109 AZ INTÉZMÉNYEK ÉS A SZERVEZET REFORMJA Közigazgatásunk megjavításának a személyeken megforduló módjait ilyenképpen ismertetvén, fejtegetéseink hátralevő részében a szervezet reformjára szeretnénk a figyelmet irányítani. A szakemberek előtt ma már tisztán áll az, hogy milyen pontok körül is kell ennek az észszerűsítésnek, racionalizálásnak forognia. Ezek röviden: először a közigazgatási organizmus világos felépítése, másodszor praktikus ügyintézési módok kidolgozása, harmadszor a hatályos jogszabályok összeállítása és hozzáférhetővé tétele. Tudjuk, hogy a Trianont követő szomorú két évtizedben igen jelentős részletmunkák folytak a szervezet, eljárás és jogszabályrendezés terén egyaránt. Az 1924 : IV. t. c.-el, az ú. n. szanálási törvénnyel, eleinte főleg takarékossági okokból megindult racionalizálási folyamat sok szép eredményre is vezetett,!'^ de nagy kár, hogy több pompás gondolat csak jogszabállyá nem vált tervezetek formájában csapódott le; számos esetben pedig törvénnyé vagy rendeletté vált ugyan, de ezeket nem léptették hatályba (pl. az egyfokú fellebbvitelt általánossá tevő 1933 : XVI. t. c.-t), avagy egyszerűen nem mentek át az életbe, nem tudtak megbirkózni a bürokrácia megrögzött szokásaival, illetve a kezdeti alkalmazkodás után jótékony feledésbe merültek. így történt ez az ügyintézés egyszerűsítését célzó ú. n. Örffy-féle rendelettel (5500/1929. M. E. sz.) és az 1936. február 14-iki minisztertanácsi hat^ozattal, továbbá a tanya- vUág elhanyagoltságát orvosolni kívánó belügyminiszteri körrendelettel (33.307/1927. B. M. sz.), hogy csak a legnevezetesebbeket em- lítsük.iö Az eredménytelenség magyarázata jórészben az, hogy az 1931-ben kiküldött racionalizálási kormánybiztos és az ő helyébe lépett közigazgatás-racionalizálási bizottság elgondolásainak valóra váltását intézményesen máig sem biztosították. Magyary Zoltánnak, a közigazgatás racionalizálásáért folyó küzdelem legkiválóbb harcosának, szemléletében mindezen javítási módok betetőzéseként, sőt — helyesebben szólva — kiindulásaként meg kell valósulnia a folyton nagyobbodó végrehajtóhatalmi gépezet egységes irányításának a miniszterek hierarchikus főnökévé tett miniszterelnök által. Ennek, a tervgazdálkodás mai korszakában minden közigazgatási munka eredményességéhez feltétlenül szükséges hatalomnak a gyakorlása közben kiváló tisztviselőkből összeválogatott ú. n. közigazgatási vezérkar támogatja majd a miniszterelnököt. Mint Magyary egyik cikkében írja:^'' »A közigaz“ Így pl. a fórum-rendszert rövidítő és a testületi ügyintézést szükebb térre szorító 1929 : XXX. t. c. meghozatala, számos községi területrendezés és köz- ségegyesltés végrehajtása, a közoktatásügyi igazgatásnak az 1935 : VI. t. c.-el történt egyszerűsítése, több újonnan felállított hivatal (pl. az ipari családpénztárak) adminisztrációjának egészen modem alapokon való kidolgozása, stb. “ Az 1929-es ügyintézési rendeletnek hasznos gondolata volt többek között a határozatok kiadványozási jogának biztosítása a főnökökön kívül más fogalmazási tisztviselők számára is, ami nagyban g^yorsítja az eljárást. ^’’Magyary Zoltán: Mikor újul meg igazán közigazgatásunk? (Mag^yar Szemle, XXXVIII. kötet 3. szám, 1940. március, 218—223. 1.)
