Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Martonyi János: Közigazgatásunk reformja
Martonyi János: Közigazgatásunk reformja 101 gálatát teszik. Abban azonban teljes az egyezés, hogy a hivatásos, szakképzett tisztviselőkből álló és a teendők tömegénél fogva igen sokágú közigazgatási szervezet a mai államban — bármilyen legyen is annak alkotmánya — nélkülözhetetlen, ha nem is mindig kellemes és népszerű tényező. KÖZIGAZGATÁS ÉS TÁRSADALOM NAPJAINKBAN az állampolgároknak az a tömege, amely nem részese a közigazgatásnak, hanem annak tárgya vagy — mint sokszor mondják — áldozata, teljesen különválasztható és szembenálló tényezőkként képzeli el a közigazgatást és a »független« társadalmat. Pedig a való helyzet az, hogy a közigazgatás és a nemzeti társadalom egymással kölcsönhatásban lévő fogalmak. Ha van is némi igazság abban, hogy a bürokráciában való hosszas működés különleges emberfajtát termel ki és az újonnan bekerülteket is magához hasonitja, azért végső elemzésben a közigazgatás színvonala és jellegzetes vonásai mégis a nemzet tulajdonságaitól, szervezési tehetségétől és gondolkozásmódjától függenek. Nyilvánvalóan más lesz a közigazgatás munkája aszerint, hogy valamely nép többségében nehézkes vagy mozgékony, fegyelmezett vagy szenvedélyes, dolgos vagy kényelmes, tisztességes vagy korrupt-e. »A közigazgatás nem cél önmagában,... várható, hogy mint ilyen úgy növekszik és változik, amint a társadalom maga változik« — mondja Dimock, az amerikai közigazgatástudomány egyik jeles képviselője.! Ezért az ismert szólás-mondás értelmének némi bővítésével merjük állítani, hogy minden országnak nemcsak olyan kormánya, hanem olyan közigazgatása is van, amilyet megérdemel. Ebből következik, hogy a közig^gatás megjavításának tulajdonképpen mindig a társadalom átneveléséből, jobbátételéből kell kiindulnia, enélkül mit sem ér. Minthogy pedig a közigazgatásban legfontosabb ú. n. fogalmazási munkát, a határozatok hozatalát és formába öntését, ma túlnyomórészben a középosztály tagjai végzik, ■ meggyőződésünk, hogy a közigazgatás minőségi problémájának kulcsa itt van elrejtve. Aki középosztályunk alakulásának, szerepének, értékének kérdéseit a közigazgatás megreformálásáról szólva hallgatással mellőzi, megkerüli a probléma lényegét, legfontosabb elemét. Ennek a tételnek az igazságát bizonyítja az a megfigyelés is, hogy közigazgatásunk lelkiségével és munkájával szemben a legélesebb kritikát eg5U’észt a mai középosztállyal minden közösséget megtagadó írók, másrészt a társadalmi piramis alsó lépcsőin helyet- foglaló néptömegek részéről halljuk, persze más-más hangszereléssel. A vezetőrétegek és a középosztálybeli intelligencia részéről is hallunk ugyan számos zsörtölődést a hivatalok »packázásai« miatt, de ez a bírálat többnyire mégis csak megértőbb és mérsékel* J. M. Oaus—L. D. White—M. E. Dimock: The frontiers of public administration: Chicago, 1936.
