Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Martonyi János: Közigazgatásunk reformja
KÖZIGAZGATÁSUNK REFORMJA Megpróbáltatások és nagy események közt zajló századunknak egyik legszembetűnőbb és legáltalánosabb, mindenkitől mindenütt észlelt jelensége az állami tevékenység körének fokozatos kiterjesztése. Főként a közigazgatás jelentősége növekszik s a közigazgatás problémái azok, amelyek mindinkább magukra vonják a figyelmet. A közigazgatás valósítja meg az állam célkitűzéseit, viszi át az életbe az alkotmány- és törvényszabta elveket, nemcsak eszmeileg, elvont értelemben, hanem gyakorlati cselekvéssel, kézzelfogható alkotások és tények formájában. A modern közigazgatási szervezet fő alkotó eleme: 'az élethivatásos tisztviselői apparátus, az ú. n. bürokrácia — amelyről elméletileg nem kell feltétlenül rosszaló hangsúllyal beszélnünk — működésében az emberek elevenébe vág és túlzás nélkül mondhatjuk róla azt is, hogy a nemzeti jövő kikovácsolásának leghathatósabb eszköze. Az állami tevékenység hatásterületének folytonos tágítása párhuzamosan halad korunk uralkodó eszméinek: o nemzeti-népi és a szociális gondolatnak a térhódításával. Fokozott méreteket ölt az országok létének válságos időszakaiban, háborús összecsapások idején, amelyek minden erkölcsi erőforrás mozgósításával és valamennyi anyagi erőnek hatalmas tervgazdálkodásba való fogásával járnak, — de nem nagyon szorul vissza nyugodtabb periódusokban sem. A figyelő szem előtt ma már világosan rajzolódik ki az az összefüggés, amely az államokon belül végbemenő szociális fejlődés és a kiélezett nemzetközi küzdelem között megállapítható: szociális reformok által teszik a nemzetet képessé a más nemzetekkel való — ha kell, fegyveres — mérkőzésre, viszont a harc megvívása éppen azt célozza, hogy kedvezőbb életlehetőségek megteremtésén keresztül újabb szociális reformok legyenek végfrehajthatók. A közigazgatási gépezet segítségével végzett állami beavatkozásnak kétféle hajtóereje közül ma a háborús erőkifejtés szolgálata működik erőteljesebben; a béke beköszöntésével viszont a széles néprétegek gazdasági helyzetének javítására való törekvés fog előtérbe nyomulni. De megállapíthatjuk azt is, hogy a közigazgatás funkciójának ez a kiszélesülése, egyaránt — ha nem is teljesen egyenlő mértékben— megfigyelhető a liberális demokráciákban és a tekintélyuralmi államokban. A két vüágnézeti és politikai tábor magatartása ezzel az adottsággal szemben csak ott mutat lényeges eltérést, hogy a XIX. század gondolataihoz ragaszkodó népek az állami beavatkozás növekedését megpróbálják összeegyeztetni a parlamentáris ellenőrzéssel és az egyéni szabadságjogok elvi érintetlenségével; viszont a tekintélyuralmi vagy — ha tetszik — totális államok a közületi cselekvés eredményességének feltétlen biztosításában Uyen korlátokat nem ismernek el és a közigazgatás legfőbb kötelességévé az uralkodó mozgalom szellemiségének odaadó szol
