Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Kiss Jenő: Szekták a magyar irodalomban
Szekták a magyar irodalomban 95 s válláról a felelősséget szintén a megváltozott körülményekre teszi. »Gömböséknek az írók helyett csakhamar fegyvergyárosokkal kellett tanácskozniok. Magos hel5nikről észrevették, hogy a történelmi pillanat nem a mélység: a fajmagyarság felé tágítja a magyarságot, hanem régi határai: a szentistváni nemzet felé. Politikusok voltak, hamar alkalmazkodtak.« Akárhogyan is áll a dolog, annyi bizonyos, hogy a bátor és kecsegtető kezdemény: a népi írók újító elszántsága látható eredményre nem vezetett. A kudarc természetesen mindjárt éreztette a maga visszahatását: rák-ollója a bajtársi együvétartozás élő szövevényébe hatol s egymásután metszi át azokat az értékes szálakat, amelyek a refornmiozgalmi harc hullámverésében oly szétbontha- tatlanul gubancolódtak egybe. Megindul a bomlás, mely személyi és eszmei elhidegüléseken át végül is a mai állapothoz visz. A teljes szétesésig azonban innen még hosszú az út, s ha meg- torpantani nem is tudják az elindult folyamatot, hátráltatására találnak eszközöket. Néhány fiatal erő bevonásával és az ú. n. falukutató mozgalommal egy ideig még sikerül az érdeklődés homlokterében maradniok, különösen, hogy e falukutató művek egyikének- másikának a visszhangos feltűnéssel járó jogi számonkérést is vállalnia kell. Azt persze már nem lehet tudni, hogy ebből az érdeklődésből mennyi szól a szociális és mennyi a műfaji törekvéseknek s ismét mennyi annak az olcsó martiriumnak, ami egy-egy ilyen sajtópör hírlapi reflektorából az írók köré vetítődik... Lassan azonban ez az újra fölcsillanó figyelem is elnehezül — főként mikor már világosan kitűnik, hogy amit a Válasz elmulasztott megmarkolni: a népi radikálizmus rejtegetett kardja e vállalkozás folyamán se repül ki a hüvelyéből. Hogy a végleges széthullás mégsem ekkor, hanem valamivel később következett be, az annak a sietve föltett kovácskötésnek köszönhető, amit Márciusi Front néven ismerünk. »Felületesen nézve úgy látszott, hogy a Márciusi Front az írók reformtörekvéseinek újabb csomósodása, — írja Gombos — pedig itt már több volt a díszlet, mint a komolyság, több az ágálás, mint az erő. Az a nyílás, amit nehány esztendővel előtte kínált az idő a történelem felé, már rég bezárult, s az ország felfűtött tömegei. .. nem férve be Gömbös régi felrakású, felülről lefelé szűkülő pártjába, a megindult nyilas-mozgalmak új kínálatai felé torlódtak, így a Márciusi Front meglehetősen légüres térben született meg s nem annyira az idő parancsa volt, mint nehány elkapatott fiatalember szereplési vágya és történelmet játszó póza.« Ez utóbbi megállapítás nyilvánvaló túlzása abból a megfigyelésből eredhet, hogy egyrészt az írók a mozgalom ügyét valóban személyes gondjuknak tekintették, másrészt történelmi ideáljaiknak — a 48-as reformeszméknek — igyekeztek a tömeg felé is kifejezést adni. (Lásd a mozgalom új elnevezését, a 12 pontot, s a Múzeum lépcsőjéről megismételt 48-as reformszólamokat). Hogj^ e történelmi élőképek sok tekintetben időszerűtlenül és ugyanakkor színpadiason hatottak, ezt konok hevületükben talán észre se vették. Pedig a dolgok körül közben elfordult az árnyék, az ország figyelme a belső kérdésekről mind feszültebben a határon túliakra terelődött, hol átértékelt vá
