Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Vita Zsigmond: A magyarság kérdései nevelésünkben
66 Vifa Zsi^mond szereznünk kollégiumaink múltjának emlékeit és irodilmát. Vezető szellemeink életére emlékeztető tárgyak, arcképek, kéziratok, könyvek közvetlen kapcsolatba hoznak nagyjaink- kai és esetleg egész életünkön végig kísérő élményt alakítanak ki, Bethlen Gábor, Apáczai vagy Gyulai Pál alakjál egy-egy regény vagy novella elevenebbé teheti számunkra és különösen az ifjúság számára, mint sok tudományos könyv. Épen ezért össze kellene gyűjtenünk és egyúttal könnyen hozzáférhetővé tennünk pl. a Bethlen Gáborról, vagy Apáczairól, Körösi Csorna Sándorról, Mikó Imréről szóló irodalmat. Ha a könyvtár, a múzeum állandóan az ifjúság rendelkezé- sére áll, valóban bele is szólhat az életbe, megfelelő irányítással formálhatja azt- Ismerje meg belőle a diák az intézet múltját, a régi tanárok fáradhatatlan munkásságát és irodalmunkat. Az ifjúság maga is gazdagíthatja a gyűjteményeket, így azután személyes szálak fűzik hozzájuk, az intézet munkatársa lesz. A hála és boldog önérzet, szerető gondoskodás egyformán hozzáfűzi. Magyar önismeretet, magyar gondolkozást, felelősségteljes, önálló látásmódot akarunk kifejleszteni tanítványainkban, de a múltban legtöbbnyire idegen módszereket követtünk, idegen lé- lekformákba akartuk belekényszeríteni ifjúságunkat, A magyar nevelést a magyar lélek formáihoz kell alakítanunk« önmagunkból kiindulva kell kifejlesztenünk, ez lesz a jövő évtizedek legnagyobb magyar nevelői feladata. Mai törekvéseink sokszor talán még azért nem hoznak megfelelő eredményeket, mert nem használjuk fel eléggé a magyar lélek adottságait, nem alkalmazkodunk törvényeihez. Vannak azonban már ma is olyan szempontok, amelyeket leszögezhetünk. Az első az hogy a gyermeki léleknek a valósággal való közvetlen kapcsolatát nem szabad megszakítanunk, az élet valóságának be kell áradnia az iskolába. A magyar lélek józan, realista hajlamú, A múlt században elszakították a valóság meglátásától, ezért álmokban, álmodozásokban élte ki magát. Ma a közvetlen szemléletet« a cselekvést egyre nagyobb mértékben használja fel a nevelés, könnyen alkalmazkodhatunk ezért a szemléletből kiinduló cselekvés magyar törvényére, csak arra kell ügyelnünk, hogy a gyermek környezetének szemléletére kell tovább építenünk. A szemlélettel megismert valóság akkor nyer értéket a magyar ember, számára, ha azt fel is tudja használni életének gyarapítására. Önmagában, elvontan nem ragadja meg sem a tudás, sem az igazság, sem a művészeti érték. A mi középiskoláinkban épen az a nagy feladat, hogy a különböző társadalmi környezetből kikerült ifjúság számára a saját életében átélt élményekből alakítsuk ki a valóság egyre gazdagabb képét, de vezessük rá egyszersmind arra is, hogy az az ő életében válik értékké, építő erővé. A magyar nép józan, higgadt gondolkozását, ellenálló erejét, szívósságát megtartva az érzelmi és akarati fellángolásokat a tettek felé fordíthatjuk és ezáltal nem engedjük meg, hogy a benne levő pazar érzelem és képzelőerő céltalanul eltékoiclódjék, Ne-
