Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Zrínyi Miklós: Elmélkedés Mátyás királyról
Mátyás király életéről való elmélkedések Kazimért, az országba béhozák, magyar királynak nevezők; de az igaz király ráméne és beszoritá Trencsinben minden hadastul ezt az éjszakai királyt, ahonnan a magyarok elállának a lengyelektül ; az érseket szép szóval maijához egyesítő a király és ígérettel. Tudta, hogy a fösvénység fundálta a szívét és ambitio. Fumo .saturentur qui fumo vescuntur. (Füsttel telnek meg, akik füsttel táplálkoznak.) így csaknem egy szempillantásban minden, mind az a machina oda lón. Köszönöm a király serénységének. A pol' gárháborúk megszüntetésére legjobb orvosszer a király jelenléte, mert ha a felség okossága legjobban meggyőz is, — a mindennapi tapasztalat bizonyítja — soha nem félnek jobban a lázadók, mint, ha azt hallják, hogy a király ragaszkodik a büntetésekhez. (Barth Gram.) Kazimir Lengyelországban szalada szégyenvallva, a hada nemsokára ugyanazzal a mocsokkal utána lézenge és szál- lankozék, kikből a polgár is eleget vere agyon, így jár, ki községnek szavára indul. A község avagy a favor populi (a nép kegye) szintén olyan mint a tenger; néha zavaros, néha csendes, az mint a szelek engedik, nincs abban bizonyság, Pietro Mafíei szavait referálom. Azért itt a lengyel királynak értelmét megszólhatni, aki oly könnyen ezeknek a -negháborodott uraknak szavára belé ereszti magát ebben a tengerben, akiből naufratium (hajótörés) nélkül ki nem mehete. Mátyás király p3nig elvégezvén ennek a tragoediának első actusát és a többit, az utolsóra jőve, az érseket nyakon kapatá s fogságban küldé: nem menthette meg a'szent- séges character, holott inquinálta (bemocskolta) az áruitatás. Eleresztő végtére, de ő teli gyalázattal s haraggal hamar meghala... ISMÉG FELTÁMADA LENGYEL KIRÁLY, a fiával Lászlóval, cseh királlyal, kik nagy országos két hadat összehozván, Braszlót megszállak. De a magyar király előbb, noha kevés néppel ugyan, jóval belé szállá, ahol sehol semmit nem lehelének néki csehek és lengyelek, ő penig viszontag számtalan rabot fogata, úgy annyira, hogy elijedéUek a magyar szerencséiül. Lengyel- országban lett károktól (Kinizsi Pál és Szapolyai István által) és az éhségtül: békességet kérőnek tüle, oda engedvén néki Morvát, Silésiát.Lusátiát, és hogy csehországi királyság titulusával őis éljen. Méltó itt a király mesterséges vitézségén megállapodni, és elménkben vennünk, hogy miképpen tudá ő az alkalmatos időket megválasztani minden állapotra és történetre. Ebben a hadban néki ereje nem vala, kivel szemben megharcolhatott volna, azért soha semmiképen ki nem hagyá magát venni a mezőre: eleget mesterkedék, hogy kicsalhassa, néha futásnak letlivel, néha bosz- szus kihivatallal, néha dücsőségnek képével, de ennek az okos hadviselőnek az vala az ő feltett célja, hogy az ellenséget onnan kiuntassa és kiéheztesse. Azért nem akara az ellenség tanácsán járni, sem az ő kedvéért s bosszúságáért bolondságot a maga igye- kezetinek elfordításával cselekedni. Jut jól eszembe Fabius Maximus, jut ama másik római hadnagy, kit Pyrrhus király harcra ki akarván venni i Gyere ki egyem a mezőre, ha vitéz vagy: az vala
