Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / 1. szám - Dr. Jancsó Elemér: Gróf Mikó Imre, a művelődéspolitikus

50 Dr. Jancsó Elemér mény, Tompa és Arany mellett Deák Ferenc és Eötvös építik a szellemi élet nemzetet mentő feltételeit, A békésen dolgozók csen­des táborában ekkor kezd egyre gyorsabb iramban az él felé haladni Mikó Imre, Pedig a kettős fájdalom: nemzete eszményeinek bukása és a felesége tragikus halála felett érzett fájdalma mélyen lesújtot­ták, Mikó azonban megérhette munkája révén, niclyben vigasztalást keresett, a nagyot alKotók ritka öröméti látta művét megszületni és megérte a nemzete lelkére nehezedő sötét felhők teljes szétoszlását is. De az a seb, amelyet rajongásig szeretett feleségének korai, tra­gikus halála okozott, soha be nem gyógyult. Hosszú évek múlva is gyakran említi leveleiben, feljegyzéseiben felesége nevét. És amikor egy évtizeddel később az Irányeszmékben egy új nemzetszemlélet alapelveit rakja le, a magyar nőkről vallott eszményi felfogását fe­lesége emléke ihleti. Az olmützi magányból a szabadság, az otthon és a családi élet után vágyott, de most börtönnek érzi azt az ott­hont, amelynek éltető lelke örökre eltávozott. Ekkor mondja ki egyik legszebb gondolatát! „Az egész világ üldözése és bajai ellen négy falnak csendessége biztos védelem, de a négy fal közötti szerencsét­lenségtől az egész világ sem elég tágas menedék“. Most már élete teljesen Erdélyhez köti és az elvesztett szabadság és boldogság he­lyett az önfeláldozó munkában, a másokért való életben keresi egyet­len vigaszát. Maga köré gyűjti mindazokat, akikben egy új élet mun­kás apostolait sejti. Alapelve most is a régi, A munka és a becsü­letes szándék előtt eltörpül és lassanként térdre kényszerül, meg­értővé lesz a legelnyomóbb hatalom is. Az idők változását pedig nem elég tétlenül kivárni, munkával és megújult lélekkel elő is kell azt készíteni. Élete nagy részét most már Kolozsvárt tölti, ahol háza egy év­tizeden át a nagy álmodozók és a jövőt építő erdélyiek találkozó- helye volt. Az abszolutizmus utáni évtizedben Mikó közvetlen baráti környezetében találjuk Gyulai Pált, Kőváry Lászlót, Kriza Jánost és Nagy Pétert, De mellettük ott látjuk egyszerű falusiak, tudós taná­rok, jószándéku polgárok és tettrekész főurak seregét. Ezek a házi összejövetelek nem a mulatást és szórakozást szolgálták, hanem a munkás életre való készülődést. Legelső feladatának Mikó a forra­dalom alatt megszűnt Erdélyi Gazdasági Egylet felélesztését tar­totta. Ez az egyesület, amelynek lelke a korán elhunyt Nagy Ferenc kolozsvári tanár volt, máris szép múltra tekinthet vissza, Mikó búz- dításai nyomán újjászületett és 1854-ben az ő vezetése alatt meg­kezdi áldásos munkáját. Az abszolutizmus első éveiben Mikót az a felfogás vezette, hogy a politikai vezetéstől megfosztott magyarság­nak gazdaságilag kell megerősödnie, mielőtt ismét kulturális szabad­ságának és politikai jogainak visszaszerzésére gondolhatna. Az Er­délyi Gazdasági Egylet tehát Mikó művelődéspolitikájának cél­kitűzéseibe beletartozik. Az Irányeszmék egyik sokat hangoztatott alapgondolata, hogy a nemzet két értékes rrunka^rülettel bír, a szellemi és a gazdasági munkatérrel. Egyik a másik nélkül el nem képzelhető, igazi fejlődés csak a kettő együttműködéséből fakadhat, A politikai viszonyok azonban a gazdasági szervezkedést inkább lehetővé tették, mint a kulturálist. Ezért Mikó előbb szervezi meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom