Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - P. Incze Lajos: Egy telepítés tanulságai
280 Parajdi íncze Lajos közösség sorompóit saját véreink előtt, akiket nem kell idomítanunk, magyarrá hevítenünk a közös munkában, mert magyarok utolsó ízig, s holnap már nyugodtan be lehet állítani őket a honépítés terveibe! Hova mehettek volna ezek a szerencsétlen földönfutók ? Igazán nem tudjuk, milyen szemszögből lehetne bűnösnek minősíteni a madéfalvi veszedelem áldozatainak késői unokáit. Meggondolatlanság, elvte- lenség, következetlenség volt. Elmúlt, átestünk rajta. KÉSZÜLETLENSÉGÜNKBÖL TERMÉSZETSZERŰEN KÖVETKEZETT, hogy meglepetésünkben nem tudtuk t mit kezdeni tizenötezer magyarral, aki hajlandó belecsapolni vérét egy új vérszerződés aranykelyhébe. Az isteni Gondviselés azonban segítségül sietett. A szerbek váratlanul szembefordultak a történelemmel, mely nyomban széttaposta a jugoszláv államhabarcsot, s így a Délvidék a Temesközhöz tartozó részek kivételével felszabadult, A magyar honvédség, té'ovázás nélkül, azonnal megkezdte a fegyverrel visszaszerzett földdarab betagolását a magyar élet egységébe, A szerb nemzeti célokat leplezetlenül szolgáló jugoszláv földbirtokrendezés juttatottjai, elsősorban pedig az úgynevezett önkéntesek [dobro- voljác'Ok), sietve elhagyták ingyenföldjeiket s elmenekültek a vert seregek után Ó-Szerbia belseje felé. Hatvankét telepesközség maradt üresen futásuk után, s kétszázharminckétezer hold termőföld várta a munkás kezet. Telepítési kormánybiztosság létesült, amely arra volt hivatva, hogy a bukovinai székelyekkel, nincstelen csonkaországi vitézekkel és a délvidéki harcokban hősi halált haltak vagyontalan utódaival betelepítse a hatvankét szállást a hozzátartozó ötvenháromezer holddal, A megmaradó százharminckilencezer és a még igénybe vehető negyvenezer holdból pedig a földművelésügyi kormányzat a jugoszláv földbirtokrendezésből szigorúan kizárt huszonháromezer nincstelen magyar őslakost elégíti ki. Igen ám, de a kutya ott van elásva, hogy egy jól átgondolt földbirtokrendezés ilyen helyen két alapelven épül feli egyik a földbirtok- és társadalompolitikai szempont összetevője, másik a nemzetpolitikai érdekek figyelembe vétele, A helyes földbirtokpolitika egészséges, üzemképes, mezőgazdasági többtermelésre alkalmas kisbirtokokra akarja darabolni a földet, mert itt a végeken fokozottan szükség van a magyar nép szaporulatára, amit — már bizonyítva van — éppen ez a birtokcsoport segít elő leginkább. Közben pedig helyenként mintatelepeket létesítene középbirtokokból, ahol a környék gazdái okszerű gazdálkodást tanulhatnak, A keresztény esz- ményű társadalompolitika pedig az ijesztő szintkülönbözetek eltüntetésén fáradozik, hogy egyszer „minden völgy betöltessék“. Ez, természetesen, nem tehet különbségei nyelvi, vallási szempontból a rászorulók között, mert kimondott célja a gazdaságilag egyensúlyban tartott társadalom. Ezért kell jönnie a nemzetpolitíkának, hogy a kereszteződés által a legkívánatosabb helyzet álljon elő. A magyar nemzetpolitika pedig világos tételekben mondotta ki alapvető igazságait, A magyar birodalom szétdarabolásának azért tudlak legalább látszatra alapot hazudni, mert a történelmi események folytán, na- gyobbára a magyar fajta akaratától függetlenül, vérrel szerzett ős-