Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Metamorphosis Transytvaniaé 22^ visszatérés második esztendejét sikerül a megvalósításért folytatott munkával megkezdeni. Erdély kultúréletében mindig jelentős, talán bizvást mondhatjuk a legjelentősebb szerepet az egyházak vitték. Nemcsak az egyházi iskolák, hanem a szó legmagasabb értelmében vett népművelés által is. A hires erdélyi felekezeti iskolák nemcsak művelt és tudós embereket adtak a nemzetnek, hanem elsősorban férfiakat. Azokban az időkben, amikor széles Európában az iskola feladatát kizáróan abban látták, hogy tudásban készítse fel az ifjakat az életre, Erdélyben az egyházi iskolák neveltek, ffivő, jellemes, a világgal és önmagukkal tisztában lévő férfiak kerültek ki padjaikból. A történelem szomorú időszakaiban, igy a legutóbbi 22 év alatt is az egyházak állottak első helyen őrt a magyarság felett. Papjai napról napra heroikus harcot folytattak iszonyúan nyomasztó viszonyok között a magyarságért. így kerültek népük élére. Igazi vezetői és nevelői voltak a népnek. A meginduló szabad magyar kultúr- munka során változatlanul rájuk hárul a legnagyobb feladat elvégzése : a nép művelése iskolában, iskolán kivűl, a szószékről és magántársalgásban, A védelemre és önvédelemre szorult egyházak a nagy változás során szabadon munkálkodó egyházakká lettek. Övék talán legelső sorban a feladat, hogy ősi hagyományok alapján megteremtsék az új magyar ember tipusát, amelynek annyi adottsága és jellemvonása él máris az erdélyi emberben, kiérlelődve és kristályo- san a kisebbségi sors után. AZ ERŐS LÉLEK A LEGJOBB VITORLA FOLYIK tehát az országépités Észak-Erdélyben. Dél-Erdély magyarjai még mindig nemzetet építenek. Nehéz áldozatos építéssel, A bécsi döntés talán a trianoni katasztrófánál is súlyosabban érintette Dél-Erdély magyarságát. Szétfoszlott minden titkos, remegő remény és ólomsúllyal nehezedett a telkekre az úttalanság és tehetetlenség. Pőrén kiszolgáltatva a többségi nép lobogó gyűlöletének, szervezeteitől, jórészt vezetőitől megfosztva, soha meg nem élt ellenséges légkörben indult neki az új élet előre tudottan kálváriás útjának. Súlyos eseményekre volt felkészülve Dél-Erdély magyarsága, de ami bekövetkezett, felülmúlta a várakozásokat. De talán nem is a rámért szenvedések elviselése a legnehezebb. Nehezebb elviselni a tehetetlenséget. A kisebbségi élet parancsai százszorosán felfokozódtak Dél-Erdélyben. Megtanulták, hogy a legkisebb tett is cselekedet a nemzetért. Hogy a hit ereje megtartó és felemeli a legporbaomlottabbat is. Hogy zengeni tud a lelkekben a ki nem mondott szó, a le nem írt gondolat is. Megtanulták Kacsó Sándor nyomán, hogy» „Az erős lélek a legjobb vitorla!"