Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
2afhureczhy G\uía A csalódottság legnehezebb óráiban a legerősebb lélekkel Márton Áron gyulafehérvári püspök állott őrhelyén. Kemény, katonás, rideg, de megrázó és felemelő a parancs, amit önmagának és egyházának adott; 1. A megyéspüspök székes káptalaojával együtt székhelyén marad és az egész egyházmegye kormányzását továbbra is kezében tartja. 2. Az ügyek közvetlen intézésére Kolozsvárt külön püspöki helytartóságot állít fel, amaly a megyéspüspök ál al adott széleskörű felhatalmazásokkal a megyéspüspök nevében intézkedik. 3. Minden egyházmegyei pap köteles azon a helyen maradni, melyre a püspök őt rendelte. Akik eddig elhelyezést nyertek, állomáshelyüket a legsürgősebben foglalják el Márton Áron megragadta a lélekvesztő kormányrúdját és a maga erős lelkét adta oda vitorlának, hogy a hányódó tengeren ismeretlen távoli rév felé vigye népét. Nem lehet a legmélyebb meg- indultság nélkül olvasni felhivását, amelyet Romániában maradt híveihez intézett; Testvéreim! Megrendüléssel látom szenvedéseteket, a szemetekből patakzó könnyek szüntelen hullását, amióta megtudtátok, hogy el kell szakadnunk testvéreinktől, akikkel sorsunkat eddig együtt hordoztuk. Emberek vagyunk s nem veheti tőlünk rossznéven senki, ha nagy fájdalmunkban panaszra fakadunk és könnyes a szemünk. De Testvéreim! Kérve kérlek, ne essetek kétségbe, ne veszítsétek el minden reményeteket, ne gondoljatok mindjárt menekülésre. Ne mozduljatok, a felindult lelkiállapot és a zavaros helyzet nem alkalmas arra, hogy mo t döntsetek s elhagyjátok a főidet, házat, munkahelyet, ahol vérit ketek hullott s testvéreiteket, akikkel minden örömet és bánatot megosztottatok. Lesz idő és alkalom a nyugodt megfontolásra. És sok minden másképp lesz, mint volt a múltban. Ha a sorsunkról rendelkez > döntés így határozott, együtt maradunk és még melegebb szorítással fogjuk egymás kezét. Ha kevesen maradtunk is, még mindig elegen vagyunk ahhoz, hogy a jövőben bizzunk. Mert törhetetlen bittel hisszük, hogy Isten, aki eddig segített, velünk marad és őrködik felettünk. Ez volt az első és úgyszólván az egyetlen hang, amely a délerdélyi magyarokhoz eljutott. A többit elfojtotta az államgépezet és némaságra ítélte a helyzet, A változás első esztendejében a délerdélyi magyarság sorsa fokozatosan romlott. Szervezett népkisebbségi életet úgyszólván egyetlen vonatkozásban sem élhet. A nyelvhasználati és levelezési-utazási tilalom az érintkezési lehetőségeket is teljesen megbénítja. Anyagi helyzete katasztrófálissá vált és a kivetett adók létében veszélyeztetiik.
