Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
2l4 Zathareczky úyuta Valóban, a kisebbségi sors mélységesen megváltoztatta az erdélyi embert. Megerősödtek erényei, mert erénytelenül el kellett volna pusztulnia. Kénytelen volt megtartani és naggyá növeszteni szellemi hagyományait, mert csak azok tarthatták meg őt. Lelki és anyagi szenvedéseiben közömbössé vált a földi hiúságok iránt. Az örökös üldöztetésben megtanult veszélyesen és heroikusán élni. Életformája lett a küzdelem. Megtanulta a vállvetett harc és közös munka értékét és ezzel az egymás tiszteletét. Megtanult a megaláztatások és szenvedések árán magyarnak lenni mélységesen, befelé és törhe- tetlenül. Nemzeti mivolta és a nemzethez való tartozása természetes szükségletévé vált és megtanulta, hogy azt nem hirdetni, hanem élni kell. De a nagy befelé élésben sem feledkezett meg soha, egyetlen pillanatra sem, hogy erdélyiségén és magyarságán túl sorsszerűén és elhivatással európai. Ezért őrizte meg nagy belső változásai idején is magas európaiságát. A KÉTKEDÉSEK KORA A VISSZACSATOLÁS után Észak-Erdélyben nagy vonásokban így vázolták fel a szellemi és politikai alapelveket. Gyakorlati alkalmazásuk számos vonatkozásban nehézségekbe ütközött és nem egyszer öltöttek ezek a nehézségek olyan jelleget, mintha nemcsak az alkalmazás, hanem az elvek is hibásak lennének, A kétkedések és meditációk korszaka nyilott meg. Természetes következményeként a nagy változásnak. Az emberek azonban ritkán keresik és találják meg a természetességet. Kifogások és suttogó vádak özönlötték el a közéletet. A visszacsatolás napjaiban csodát vártak az erdélyiek és csodát vártak az erdélyiektől. Mindkét oldalon csalódtak. A trianoni határon túli ország nem bizonyulhatott annak, amilyennek huszonkét esztendőn keresztül Erdélyben megálmodták. És a csodálatos erdélyi nép is bizony esendő és gyarló emberekből állott. Az állam és a társadalom első lázas ölelkezése után kutatva figyelte egymást. És hibákat találtak egymásban kölcsönösen. A mámoros órák után a félénk kritika hangja is élesebben csendült és fájóan mart bele a túl- érzékeny lelkekbe. Félreértések, felületes Ítéletek tobzódtak a közéletben és tág kapukat nvitottak az alantas személyi érdekeknek, A politika habzásai, a vélt és igaz személyi sérelmek az ezekből fakadó túlzások és általánosítások öntötték el a közéletet. Nehéz volt ezekben az időkben megtalálni az igazi megtartó erőt és azokat a hadállásokat, amelyekből az harcba indulhat az új magyar életért. ÁLLAM ÉS TÁRSADALOM GAZDASÁGI vonalon kitűnő szervezetek állottak készeni az EMGE és a szövetkezetek. Körülöttük is súlyosan merült fel azonban a probléma, hogy ezek az önálló, a népben gyökerező szervezetek miképpen illeszkedjenek bele az állam irányított gazdasági rendjébe. A
