Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Metamorphosis Transytvaniaé 215 centralizáció és decentralizáció kérdései ütköztek össze egymással. A volt trianoni Magyarország kényszerűen etatizáló hajlama került szembe Erdély önkezdeményező jellemével. Nyiltan merült fel a kérdés, hogy meddig kell és meddig szabad hatnia az állami beavatkozásnak, hol vonható meg a helyes határvonal. Erdélyben, mint minden más területen, gazdasági téren is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a jövő államrendje feltétlenül az autonómiák egybehangolt összességére épül fel és ezért szálltak sikra a meglévő szervezetek önállóságának védelmére, hogy azokat koordinálják az ország gazdasági rendjének szerveihez. Erdély gyakorlatibb gondolkozásmódja itt is ellentétbe került az anyaország megmerevedett etatiz- musával és a központi irányítás helyességét hangoztató dogmatizmu- sával. Miután azonban Magyarország jövő képe Erdélyben gazdasági vonatkozásban már sokhelyt megvalósult, másutt a megvalósulás felé halad, a kormány csak bizonyos mértékben korlátozta az emlí- tett szervezetek automiáját, a körülöttük folyó vitát azonban mindmáig nem hozta nyugvópontra. A különleges erdélyi gazdasági kérdések megoldása érdekében pedig életrehívta az Erdélyrészi Gazdasági Tanácsot, amely mint tanácsadó szerv működik a kormány és az erdélyi gazdasági tényezők között. POLITIKAI PROBLÉMÁK SOKKAL GYORSABBAN és a dolgok természetéből folyóan lényegesen több vitára adva okot merült fel a politikai elhelyezkedés, illetve a szervezkedés kérdése. Az Észak-Erdélyből behívott törvényhozók soraiban helyet foglaltak a Magyar Párt és a Népközösség vezetői, valamint annak a fiatal értelmiségi csoportnak a tagjai, akik addig nyilvános politikai szerepet nem vittek ugyan, de társadalmi téren és sajtójukban tevékeny részt vettek a kisebbségi élet irányításában. Ennek a politikai múlt és nemzedéki szempontok tekintetében heterogén törvényhozói csoportnak volt a feladata, hogy a magyar törvényhozásban és ezzel a magyar politikai életben Erdélyt képviselje és annak ügyeit szolgálja. Az egyetemes erdélyi problémás fenntartás nélkül beolvadni vagy fenntartással külön maradni, természetszerűen a törvényhozói csaporttal kapcsolatban is haladéktalanul felmerült. Az érvek és ellenérvek hosszabb időn át egyensúlyban voltak, míg végül az a fel- fogás győzedelmeskedett, hogy miként szellemi és gazdasági téren, úgy a politikában is jobb szolgálatokat tehet Erdély a magyar ügynek és önmagának, ha erőit összefogva, mint egység, jelentkezik, így történt meg a döntés az Erdélyi Párt megalakítása mellett. A szervezési munka haladéktalanul megindult, majd május 28-án a kolozsvári Redout nagytermében ünnepélyes keretek közöttt megalakult a párt országos szervezete és megválasztották tisztikará. A párt újonnan választott elnöke, Teleki Béla gróf, a kisebbségi élet kényszerű hatása alatt megteremtett társadalmi egység
