Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae

210 Zaihureczhv Gxula építői. Ezt a folyamatot, amely egyszerű és testvéri életformákhoz szokott, kár volna osztály jellegű magatartással és testvérietlen bánás­móddal megzavarni. Az erdélyi magyarság gazdasági képe egészségtelen. A bank­tőke és a gyáripar idegen (zsidó, román) kézben van. Az erdélyi vá­rosok híres kisipara elsorvadt és művelői tízezres tömegekben ván- do-oltak át az Ókirályságba. Az ittmaradt iparosság az igazságtalan adóztatás miatt s minden hitellehetőség hiányában elszegényedett, iparengedélyét tömegesen adta vissza s jelentős tömege kontárként vagy alkalmi munkából tengette életét. Az a tény, hogy a gyáripar a még vissza nem került nemzetiségi vidékeken fejlődött, máris érez­teti katasztrófális hatását, mert az ókirálysági és szász gyárakból visszaözönlö munkásság számára a jóformán teljesen ipartelepek nél­küli Székelyföld és a gyönge iparú belsöerdélyi városok nem tudnak elhelyezkedést nyújtani, Az így felszaporodott számú erdélyi munkás­ság helyzete komoly gotdot okoz, mert bár túlnyomó részben a nem­zeti gondolat hatása alatt áll, ha megfelelő munkaalkalmat nem tu­dunk számára biztosítani és a hiányzó szociális gondoskodást nem ve­zetjük be, továbbá ha nem gondoskodunk nemzeti Szellemben történő neveléséről, akkor a kommunizmus keríti őket hatalmába. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy társadalmunknak külö­nösen értelmi rétege elöregedett, 35 és 55 év közötti szellemi munká­sokkal alig találkozunk. Az ennél fiatalabbak számára nem adatott mód arra, hogy felelős vezető állásokat töltsenek be, noha legtöbb intéz- mányünk dandármunkáját ők végezték. A változás még jobban nö­velni fogja ezt a különbséget, ha az állami állásokba képesítéssel bíró — időközben nyugdíjazott, most reaktiválandó — idős réteg kerül A vissza nem csatolt erdélyi részen a magyarság helyzete ka- tasztrófálisan megsúlyosbodott. Elvesztette az eddigi kisebbségi élet központját: Kolozsvárt, amelyhez egyházi, kulturális, gazdasági, tár­sadalmi és politikai életének minden szála szervesen hozzáfűzte. Országos arányszámuk annyira csökkent, hogy önálló élettevé­kenységük kialakítása főként gazdasági és politikai vonatkozásban majdnem lehetetlenné vált. Az új határvonal elvágja természetes köz­pontjaitól a peremvidék magyar lakosságát (pl. Udvarhelymegye) s ezáltal ezeknek a vidékeknek magyar élete lehetetlenné válik. A felső Erdélyből lényeges számban átmenekülő románság atmosz" ferikus súllyal nehezedik rájuk és a még meglevő poziciókból is ki­szorítja, (Pl. pénzügyi és vasüti alkalmazottaknak antidatált rendel­kezéssel történt áthelyezése a visszacsatolt területre, üldözések és atrocitások stb.) Ennek folytán tömegesen vándoroltak át a Magyar- országhoz visszacsatolt részekre. Ez a vándorlási láz nemcsak a fiata­lok tömegét késztette átvándorlásra, akik már nem bírták a katonai és munkaszolgálattal járó terheket, hanem tömegesen megingatta az értelmiségi osztályt, sőt a kisgazda- és munkásosztályt is. A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban csupán két kérdést emelünk ki: A román uralom alatti két évtized alatt az erdélyi románság életét alaposan megismerhettük s úgy, érezzük, hogy a szerzett tanul Ságok alapján Erdély román kérdéseinek tanulmányozása és megoldása

Next

/
Oldalképek
Tartalom