Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Metamorphosis Transylvaniae 207 annak, hogy minden erdélyi emberben van jóadag csúfolódó természet. És végül hadd utaljunk arra a tényre, hogy Erdélyben élni mindig kockázatvállalást jelentett. Itt nem lehet kiegyensú’yozott életet élni. Itt folytonosan jelentkeznek a lét és nemlét viharos kérdései. Itt csak úgy lehet élni. ha az életet rendeltetésszerűnek tudjuk felfogni. Rendeltetés itt magyarnak lenni, rendeltetés itt valau ely hitvalláshoz tartozni, rendeltetés itt mindenféle megbízás és hivatás, foglalkozás és hivatal, de rendeltetés itt szenvedni és örvendezni, sírni és lelkesedni. Az élet eme rendeltetésszerű felfogása kölcsönöz itt helytállást, adja a győzelem bizonyosságát és tölt el a reménytelenségben is reménységgel. A kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetem megnyitása alkalmával Bartók György rektor megnyitó beszédében igy fejezte ki az erdélyi szellemet és annak feladatait s „Ez az erdélyi szellem mindenestől az egyetemes magyar szellem méhéböl fakadt és sajátosságait a föld jelleme, a történet eseményei és a fajta veleszületett belső alkata fejlesztették ki. Az erdélyi szellem magyar szellem, de a legnagyobb alakban megielenö és ható szellem. A magyar szellemtörténetnek az egyettmes szellemtörténet szempontjából is legizgatóbb és legtöbb meglepetéssel bíztató problémája éppen az, hogy ez a sajátos erdélyi szellem miképpen jelentkezik az erdélyi közös életben, a különböző alkotásokban, szokásokban, beszédben, zenében, népi művészetben...“ Dr> György Lajos ugyancsak az egyetem ünnepi megnyitó ülésén, 1940 október 24 én, többek között a következőket mondotta: . . . „Ezen az őrömünnepen, amikor üldözött álmaink és büntetett vágyaink válnak valóra a képzeltnél színesebb és hihetetlenebb formában, senki se higgye, hogy sebeink mutogatásával fogunk hivalkodni. De a kézszorítás meghatottságában lelkendező szavakkal legalább el kell mondanunk szivünkre ölelt egyetemünknek, hogy ma- gunkrahagyott árvaságunkban sem lettünk hűtlenek a tőle képviselt magasabb eszmeiséghez. A húszéves megszállás keservesen megalázó éveiben a mi szegény és szerény erdélyi életünknek egyik jellemvonása volt, hogy a sok tennivaló miatt nem értünk rá az üres szólamokra és a nagyhangú szóvirágok cicomáira. Tettekben éltünk, mindig csak a tetteket kerestük és erőszakoltuk. E küzdelmekben kierőszakolt eredményeink mégis életünk legszebb emlékei maradnak .. . A yolt tanítványoknak az a csoportja, amely az egyetem eszmeiségével egy pillanatra sem szakította meg a szellemi kapcsolatot, önmegtagadással vállalva a tudományos érvényesülés reménytelenségét, dolgozott két évtizeden át csak azért, hogy ne érezze Erdély magyarsága a tudománynélküliség alacsonyrendüségét. Fogadalmat teszünk Gondviselő Istenünknek, Erdély népe s a magyar nemzet színe előtt, hogy az a katedra, melyet elfoglalunk,
