Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Eszmék és elvék - P. Incze Lajos: Változatok székely kesergőkre

Változatok székely kesergőkre193

SZETTAGOLTSÁGUNK’IDEJEN, a parancsolt béke megtépett- sége alatt kijártuk az új magyarság magas iskoláját. A hallgató emberek fölényével figyeltük a körülöttünk zajló, zsibongó, merőben idegen közéletet. Sem tartalmához, sem formájához — ez utóbbihoz részben az ők akaratukból nem volt közünk. Egy magától összeomló, bűneiben is kisszerű államszervezetben tapasztaltuk kézzelfoghatóan, hogy a társadalom, mely nem természetes úton jött létre, nincs annyira alátámasztva, hogy a rázúduló csapásokat elhárítsa, vagy legalább elviselje. Eszmei sikon mozgó tételeinket egy nemzetinek nevezett eszmény példátlanul gyors összeroskadása edzette gyakorlati igazsággá. Felelőtlenség a nép hitkereső áhitozásával visszaélni, porlandó bálványok szolgálatába állítani, mialatt nemzeti értékek s egyben egyetemes emberi kincsek kallódnak el. Önmagát megbosszuló vétek s részletigazságért fogni fegyvert, mikor a teljes igazság is kivívható.

Megriasztott kis nép vagyunk, — mondják s bántóan éles hangsúlyt tesznek parányiságunkra, mintha ezzel egyúttal az élethez való jogainkat is újra akarnák adagolni. Nem singgel mérik az embert, nem számmal fejezik ki a nemzet nagyságát. Nem tudjuk felfogni és nem is vagyunk hajlandók bölcsen mérlegelni, hogy miért volna olyan szörnyű bűn ragaszkodni a léthez, megmaradáshoz, sajátos hagyományainkhoz ebben az arányszámozott, életteres, kenyérjegy- gyel ésszerűsített (racionalizált) vén Európában. A magyar faj ön' védelme ott kezdődik, hogy kitartóan siketek maradunk minden sugal lat iránt, ha félreállásra int, helyünk átengedését tanácsolja. A magyar! ember csak a saját szive dobbanásától kérjen tanácsot, a belülről jövő hangban és józan Ítéletében bízzék csupán, valahányszor a maga sorsának intézéséről van szó, A tanácsnak akkor sincs nagyobb súlya, ha nekünk adják, mintha mi adnók másnak.

Kisebbségi hadállásainkban is tudtuk, hogy a mélyről felbugy- gyanó magyar életigenlés biztos választóvize a magyar vérből merített vezetőréteg lehet. Akkor azonban a fontolgatáson és tudomásulvételen túl, egyéb lehetőség nem kínálkozott. Ésszerűtlen lépés lett volna magyar nevelésükben rendre utasítani azokat, akik már csak a magyar élet peremén szorongtak, kitéve az elsodródásnak és szét- morzsolódásnak. Egy bizonyos csoport, mely 67-ben akkora zsivajt csapott magyarságával, átmenetileg ismét lármássá tette az erdélyi magyar közéletet, figyelésre kényszerítette a magyar szellem járőrét í most tűnik ki a magyarrá lényegülés igazi értéke, most dől el a kérdés, hogy melyik győz, ha a nyelv és érdek kel viadalra, A magyarság nem avatkozott bele. Az a csoport függetlenül döntött magáról. Joga volt hozzá. És nem minket választott. , . Felszisszentünk, Ehhez nekünk is jogunk volt. Fájt, mert két dolgot élesen, el- kenhetetlenül leszegezve láttunk ezáltal i 1, nem csupán számban fogyatkoztunk meg, hanem eggyel több szakaszon kellett készülnünk a védelemre", ismertük a lélektani törvényt, mely az ellenséghez hunyászkodott régi bajtársat, aki ismeri házi gondjainkat, — bár indokolatlanul — engesztelhetetlen és veszedelmes üldözőnkké teszi; 2, nem hunyhattunk többé szemet az előtt, hogy ezek nem tartották érdemesnek tovább viselni az állami keretek nyújtotta előnyöktől megfosztott puszta magyar létet. Kissé megcsaltnak éreztük magunkat,