Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés
164 Dr. Makkai László románság magyar területen kezdte a maga vezetőire alkalmazva is használni, vagy talán egyenesen magyar kezdeményezésből kiinduló elnevezésről van szó, az erdélyi vajda mintájára. Ezt az utóbbi fel- tételezést támogatja az is, hogy a román pásztorközösségek vezetőinek neveként a „kenéz“ (lat,: kenezius) szó Magyarországon és pedig vitathatatlanul magyar nyelvi formában általánosodott el 5 a Balkánon a román főnököknek nem volt egységes elnevezése. A „kenéz“ szláv eredetű szó már a honfoglalás óta szintén ismeretes volt a magyar nyelvben^ is, a románok által szórványosan máig is használt román alakja (chinez) magyar eredetű, A román vajdai hatáskörnek leírása már abból a korból maradt fönn, mikor az már szinte anakronizmussá vált. A beregi királyi oláhok közössége 1364-ben azzal a kéréssel járult a királynéhoz (földesurukhoz), hogy engedje meg nekik a máramarosi és más magyar- országi oláhok mintájára, hogy közös akarattal vajdát válasszanak, aki minden közöttük felmerült ügyben ítélkezzék s a királynői jövedelmeket és jogokat a megyei ispánnal együtt adminisztrálja^. Egy másik oklevélből megtudjuk, hogy a vajda csak kisebb ügyekben (causae minores) hozhatott ítéletet, a fontosabb pörök a királyné ispánja elé tartoztak®. Ez a szervezet kétségtelenül a románok XIII. századi, eredeti helyzetének felel meg, hiszen ilyen joggal éltek az összes többi magyarországi nemzetiségek is. De a XIV, század második felében (a beregi románok fölött m.ég 1380-ban is a vajda ítél)^ a „communitas Wolacorum“ és a „communis voluntas" már csak üres szólamok, hiszen az eredeti jogi egyenlőség, ami a királyi népek és a maguk által választott vezetők közt megvolt (a székelyeknél, szászoknál, jászkúnoknál sok belső harc árán legalább papíron meg is maradt), a beregi románoknál rég túl volt haladva. Tudjuk, hogy a beregi román vajdacsaládoknak akkor már jobbágyaik voltak, akik fölött ők a földesúri bírói széken ítélkeztek®, tehát a vajdaválasztás a jobbágysorba sülyedt románok számára csak gonosz színjáték volt s nem is az ő érdeküket szolgálta, hanem a román vezetőcsaládok (a Bilkeiek, Ilosvaiak, Dolhaiak) így akarták magukat kihúzni a megyei törvényszék s más rendes országos bíróságok hatásköre alól, hogy valóságos önbíráskodást érvényesítsenek, hiszen a vajdák csak közülük kerültek ki. Mielőtt áttérnénk a magyarországi románság társadalmának már a fentiekben is érintett válságára, mégegyszer hangsúlyoznunk kell, hogy az eredeti állapotban a román vezetők és vezetettek közt, mint általában a magyarországi királyi telepesnépeknél, nem állt fenn földesúri függési visz ny. Mindnyájuk földesura egyaránt a király volt s a vajda vagy a kenéz egyrészt a királyt képviselte a néppel szemben, másrészt népét a király, illetőleg annak megbízottai (ispán, várnagy, tiszt) felé, tehát nem földesúr, hanem tisztviselő volt, Min1 Ugyanott: 16—17. 1. V. ö. I. Kniezsa 1 Pseudorumilneu in Pannonien und in den Nordkarpathen (Archivum Európáé Centro Orientalis,I,Bp. 1935) 169—171.1. 2 FM. 177. 1. s FM. 286. 1. 4 FM, 286, 1. 6 FM. 308, 1.
